"Keep away from people who try to belittle your ambitions. Small people
always do that, but the really great make you feel that you, too, can
become great."
Tettem volna jobb képet is, de edenig csak a Körképen találtam fotót, hát ezt választottam.
A hétvégét Pesten abszolváltam, bloggerből váltottam erdélyivé, mikor hogy. Bár ez utóbbit igyekeztem ellógni, nem nagyon megy nekem az egyvérbőlvagyunk, lehet, hogy igaza van a főnökömnek, nem tudok reprezentálni, vagy csak baromira nem látom értelmét. A fontosabb köröket azért bevállaltam, bár érzésem szerint nélkülem is jól megvoltak. Na, mindegy, ez egy ilyen műfaj.
Akkor már inkább saját jogon.
Saját jogon pénteken Tusványos-megbeszéltem, az alapötletemet és az általam javasolt főcímet megszavaztuk (az alcímen még agyalunk), plusz elfogadtuk a Tusványos-portál vizuális tervét is, tehát innen kezdve munka, eredmény majd júliusban.
A másik saját jog, ugyi, a tempetőfi nicknévé, mandinerék hívtak Konzíliumra, előjátékkal. Az előjátékot Agent Ungur lakásán kezdtük, Turul főredaktor szedett össze, és Kínai Kálmánnal hármasban taxiztunk a helyszínre. Felütésnek Kínai Kálmán vállonveregetését nyugtáztam, Agent Ungur is elismerően lapogatott - és ha most azt írnám, hogy jó fejek, akkor az egymás férfiúi ékének szájjal történő izgatását valósítanám meg, de hát na, ez volt, én kedveltem őket, ők meg engem, pozitív visszacsatolás, a virtuál és a rögvalóság határát sörrel lehet áthágni, hágtuk.
Le kéne szálljak a homoerotikus vonalról, ennyira azért mégse nem.
Másnap délelőtt a XVI. kerületben vettem részt hivatalból egy disznóvágáson, ilyen is van, és ne adjátok össze, hogy szombat, disznó, Budapest, kampány, mert abból hülye poén születne, és megölné a közösségi élményt. Egy embertől hallottam csak, eléggé a tömeg szélén állt.
Délután kezdődött a reblog, Ablonczy kolléga moderált, Felvidék, Délvidék és jómagam mint Erdély és Partium jártunk dervistáncot alapkérdéseken. Én sem vagyok reprezentatív mintavétel, de ahogy kezdett összeállni a háromosztatú kaleidoszkóp, egyre inkább erősödött bennem a régi gyanú, hogy bár következtetéseink hasonlóak, különböző premisszáink vannak, mások a történeteink. Ebből kellene összefejlődést generálni, vigyázó szemeink Pesten. Az anyaországi közönség empatikusan asszisztált belső útjainkhoz, tényleg figyelmesen hallgattak, kivéve egy tajtrészeg asztaltársaságot, amelynek legsörbedagadtabb agyú figurája kitántorogva visszaszólt, hogy "hitelelesek vagytok", no igen, korsó által világosan.
A legnagyobb problémám az volt, hogy a beszélgetés alatt nem tudtam rágyújtani (kifejezetten nem tiltották, de senkinek nem jutott eszébe, hogy talán, én meg udvarias és jólnevelt vagyok), mindenesetre mindenkinek hálás voltam, aki a közelben pippantott, tüdőre szívtam a jóindulatot.
(Ígéret van filmre, ha lesz, bevágom majd ide is - nem akarom zanzásítva összefoglalni, mi hangzott el, mert egyrészt felére nem emlékszem [összpontosítás], másrészt írásban biztosan nem úgy fogalmaznék, nálam a bötű tudatmódosító hatással bír.)
A műsor után kedélyes beszélgetések, megjelent Szálinger Balázs, akivel a kezdeteire emlékeztünk (amikor Kolozsváron beállított a Helyőrséghez, hogy ő költő, vagy micsoda), oszt' ipari mennyiségben váltottam be a piajegyeket alkeszmentes sörökre, szégyelltem is magam rendesen.
Elvoltam, ha hájjal kenegetik a májad, hajlamos vagy jóként lefeküdni. Dicsértek, bólintottam, dá, csak egy picit elidegenítő volt - mint egy jól sikerült korondi cserépedény, úgy éreztem magam.
Nem egy rossz érzés egyébként. Pláne, ha nem vesz körül giccs.
Egy év után ismét jelentkezik a Konzílium, a Jobbklikk, a Konzervatórium és a Mandiner (aka Reakció) közös rendezvénysorozata. Február 6-án, szombaton 18 órától a belső-ferencvárosi Trapézban (Imre u. 2.) határon túli bloggerek lesznek a vendégeink, akikkel a szomszédos országokban élő magyar fiatalok közösségeiről, a magyar kisebbségi nyilvánosságról beszélgetünk.
A Konzílium után este 8-tól az UFi-Reakció-Mandiner 10+1. születésnapját ünnepeljük meg, amire szintén mindenkit sok szeretettel várunk - de erről majd egy külön posztban bővebben is megemlékezünk.
A Bihari Napló 2010. január 28-i számában megjelent válaszokra a tisztelt Olvasók idejét kímélendő egy szövegben reagálnék.
Még mielőtt Lakatos Péter kultúrhérosz szintjére szállnék alá, két személyt kell megkövetnem: főtiszteletű Csűry István püspököt és Pomogáts Béla irodalomtörténészt.
Mindkettőjüket jobban tisztelem annál, hogysem hátuk mögé bújva állt volna szándékomban „elégtételt venni” a Tőkés-fóbiában szenvedő bőkezű mecénás és kultúrapártoló Lakatoson. Való igaz, hogy félreérthetően fogalmaztam az új egyházi vezetés kapcsán, lehet úgy olvasni, ahogyan Csűry püspök úr értelmezte, bár nem ez volt az eredeti intencióm – ezért elnézést is kérek; Pomogáts Bélát pedig nem kellett volna idéznem (bár az elhangzottakat nem cáfolta), hiszen Aczél Endre meghívása a nagyváradi Magyar Kultúra Hetére önmagában is szégyenletes. Mindkettőjüktől ismételten bocsánatot kérek.
Lakatos Péter már a 2009-es év végén telekürtölte a román és a magyar médiát azzal, hogy Tőkés László a legirigyebb politikus, mert nem gratulált Cseke Attilának egészségügyi miniszterré való kinevezésekor. Már akkor sem értettem, miből gondolja, hogy Cseke Attila új tisztsége irigylésre méltó lenne. Nos, a BN tudósítása szerint Lakatos a bálon azt is megjegyezte, hogy többnyire orvosok vannak jelen. Remélem, nem sértem meg az orvostársadalmat, de kíváncsi lennék: amennyiben Cseke Attilát nem egészségügyi miniszterré nevezték volna ki, hanem például kulturális tárcavezetővé, akkor ki vett volna részt a mulatozáson? Mert hogy a művészek, tanárok, egyszóval: kultúrateremtők és -hordozók nem tudták volna kifizetni a 140 lejes belépőt, azt nagyon valószínűnek tartom.
Hogy Schneider N. Antalt miért zavarja, ha én Lakatos Pétert lerománképviselőzöm, nem tudom, de nem is érdekel. Mivel mi Hegel eredeti szövegeit olvastuk az egyetemen, Marx nélküli kiadásban, átvezetésképpen hadd válaszoljak neki is egy Hegel-idézettel az általa is említett Jogfilozófiából: „A szabad ember egyébként nem irigy, hanem szívesen elismeri, ami nagy és fenséges, és örül neki, hogy van.”
Ha a nagyváradi kulturális élet, a rendezvények és ünnepségek nagyok és fenségesek lennének, egy szavam sem lehetne.
Pomogáts Béla egészen pontosan összefoglalja a helyzetet: ennek a polémiának semmi köze a kultúrához. És ez a baj. E személyeskedő álvitának (mert az) csak egyik részvonatkozása, hogy Lakatos Péter alapítványi elnök Tőkés László EP-képviselő nevével kel és fekszik. Amiért nevemmel vállaltam a konfrontációt (nyugodjon meg, képviselő úr, én írtam a szöveget), az éppen annak köszönhető, hogy Nagyváradon élő értelmiségiként is elegem lett ebből a felfuvalkodott, üres Patyomkin-kultúrából. És kultúránk mai állapotáért nagymértékben Önök a felelősök, mert rátelepedtek a közpénzekre, és jövőkép nélküli „kultúrpolitikájukkal” szellemi szegénységben tartják városunk polgárait.
Sajnálom azokat a jobb sorsra érdemes írástudókat, akik arra kényszerülnek, hogy végletekig korlátolt politikusokat szolgáljanak ki némi pénzmagért – mert egészen egyszerűen nem tudnak írásművészetükből megélni. Önök nem becsülik meg őket. Pedig megtehetnék, pénzük volna rá.
Elegem van abból, hogy Nagyvárad kapcsán a mai napig csak Ady Endrét emlegetjük unos-untalan – ekképpen pervertálva a Holnap városát a Tegnap városává. Mint a piranhák: minden egyes ünnepségen csippentünk egy keveset a költőóriás húsából – és ettől nem ő lesz kevesebb, mi torzulunk dögevőkké.
Zavar, hogy a művészek egymás közt a provincialitásról keseregnek – nem azért vagyunk peremvidék, mert elnyomna bármi központ, hanem mert nem vagyunk többre képesek. Az egzisztenciális kiszolgáltatottság miatt elgyávultunk és megroppant a gerincünk, a teremtő alkotás és a kritikai értelmiség fogalma már-már értelmezhetetlenné vált. Képzőművészeink nem érdemeltek ki egy tágas és korszerű kiállítótermet – míg Debrecenben Közép-Európa legnagyobb kortárs művészeti múzeumát tudták felépíteni.
A civil szféra érdekérvényesítő képességét Önök lenullázták, kézből etetik a mi adólejeinkből a tenni akarókat. És engedjük, bizony ám, engedjük, hiszen tenni mégiscsak kell valamit.
A Pece-parti Párizsból mára csak egy maradt. A Pece-part: büdösen, szemetesen.
A Szent László templom mellett pedig az eget lőjük, a tűzijáték talmi csillogásával vonjuk el a figyelmet a főtér rondaságáról.
Lehet, hogy Önnek, Lakatos Péter anyanyelvőrnek, valamint alapítványi/pártbéli stb. elvtársainak ez jelenti a kulturális életet.
Közölnöm kell Önökkel, hogy nem az. Nagyvárad nincs rajta a magyar kulturális térképen. A nagyváradi kulturális élet halott, Önök pedig a tetemet cicomázzák. Még táncolnak is hozzá.
Hangulatposzt következik, búvalbélelt, meg sem akartam írni, ne keserítsem mások életét, tehát kerülgettem a lezárt laptopot, mindenféle pótcselekvésekbe menekültem, már a híradó előtt bekapcsoltam a tévét. És ez volt a baj. Mert így láttam a Duna TV negyven perces összefoglalójában, amint az RMDSZ húszéves születésnapjára szervezett gálán Lendvai Ildikó a Bibliából idéz és Deák Ferencre hivatkozik, továbbá Markó Béla szövetségi elnök, hogy' is fogalmazzak finoman, rosszul emlékszik.
Pedig felvérteztem magam, emlékeztetőül összeollóztam egy kronológiát a hivatalos történelemből, Sic transit Remember, mondogattam magamnak, bár zord a harc, megérti a világ, ha a zember az marad, ami volt, inkább ne. Mert az még hagyján, hogy az érdekvédelmi szervezet történetét bemutató kisfilm Markó Béláról szólt, ő a Zelnök, enkezűleg írja magát a történelembe, húsz év győztese, teheti.
Csak a beszédét ne mondta volna el. Csak azt ne mondta volna, hogy „egy akkor már hetven esztendeje, 1919 óta elnyomott, kisebbségi sorsra ítélt közösség az idegeiben, már-már a génjeiben hozta a tudást arról, hogy mit kell tenni, és mit kell elkerülni. Szövetséget kell létrehozni, és el kell kerülni a pártosodást, egységesen kell fellépni, erőt, szolidaritást kell mutatni”, kis magyar genetika, hajh, Romániai Magyar Független Párt, Független Kisgazda Párt, Magyar Demokrata Párt, Polgári Szövetség, Székelyföldi Politikai Csoport, Romániai Magyar Kisgazdapárt, Romániai Magyar Kereszténydemokrata Párt, csak így kapásból a genetikai elhajlások a kilencvenes évekből.
Csak azt ne mondta volna: „Sok vitánk volt azóta, ma is van éles véleménykülönbség köztünk, de Tőkés László temesvári szerepvállalása már akkor bizonyította: ebben az országban a magyarok nélkül sem diktatúrát lerombolni, sem demokráciát felépíteni nem lehet.”Hogy egészen pontosan értsük: „Mert Temesvár bizonyította be azt, hogy a diktatúrát nem lehet nélkülünk lebontani, és az elkövetkező húsz év parlamenti küzdelmei és kormányzati szerepvállalásai bizonyították be, mi bizonyítottuk be, kedves barátaim, az alapítók, és azok, akik a stafétát átvették egyik-másik alapító társunktól, hogy a demokráciát nem lehet felépíteni nélkülünk.”
Mit mondjak, ez a demokrácia olyan is lett. Ok, elismerem, nem csak az RMDSZ hibájából, nem is a szervezetet fikázni jöttem, a Szekuritáté és a komcsik voltak az erősebb kutya, visszarendeződés, így nevezik ezt a folyamatot. Azóta is rendezgetjük aktív asszisztenciával, hozzájárulásunk mértékével egyenes arányban csökken a szavazási kedv.
1990. január 2-án „Corneliu Coposu, a Nemzeti Parasztpárt elnöke ismertette pártja nyilatkozatát. A kisebbségi jogegyenlőség programpontról kifejtette, hogy ebbe pártja beleérti a saját anyanyelven történő oktatást, a közigazgatásban a kisebbségek által lakott területeken a tisztviselők a kisebbség soraiból kerüljenek ki, illetve ismerjék annak nyelvét.”
1990. január 7-én „Megjelent a Nemzeti Megmentési Front jan. 5-i nyilatkozata a romániai nemzeti kisebbségek jogairól. »A Nemzeti Megmentési Front határozottan elítéli az előző diktatórikus rendszernek a nemzeti kisebbségekkel szemben folytatott politikáját és ünnepélyesen kinyilvánítja: valóra váltja és garantálja az egyéni és kollektív nemzeti jogokat és szabadságjogokat.« A Nemzeti Megmentési Front szükségesnek tartja, hogy az ország új alkotmánya ismerje el és garantálja a nemzeti kisebbségek egyéni és kollektív jogait és szabadságjogait, ki kell dolgozni a nemzeti kisebbségi törvényt, létre kell hozni a Nemzetiségügyi Minisztériumot.”
Ugyanezen a napon az RMDSZ megtartotta első országos tanácskozását Kolozsváron. „Többen hangsúlyozták, hogy a magyarság kulturális, közéleti, politikai újjászületésének központjának mindenképpen Erdélyben kell lennie, Bukarestben pedig erős, elnökségi képviselet biztosítsa a kormánnyal való kapcsolattartást.”
1990. január 10-én „A Közoktatási Minisztérium nemzeti kisebbségi ügyosztályának állásfoglalása javaslatokat tartalmaz a kisebbségi oktatás elősegítésére /nemzetiségi tagozat indítható a szülők kérésére, ismét megalapíthatók a múltban a kisebbségek nyelvén működő iskolák, minden tárgyat a kisebbségen nyelvén lehet tanítani/. Javasolja a Bolyai Tudományegyetem és a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet újbóli megalakítását.”
1990. január 11.„Dr. Pálfalvi Attila egyetemi tanár néhány napja miniszterhelyettesi rangban irányítja az Oktatási Minisztérium Nemzeti Kisebbségi Osztályát. Ki kell alakítani a nemzeti kisebbség iskolahálózatát, vissza kell térni az anyanyelvű oktatásra, vázolta fel a feladatokat. Újra kell választani a tanfelügyelőségeket. Ősztől indul a Bolyai Egyetem, az Univerzitás, amely magába foglalja az összes magyar felsőoktatási intézetet, így a kolozsvári Zeneművészeti és a Képzőművészeti Főiskola magyar tagozatát. A kolozsvári Politechnikai Intézetben /a műszaki egyetemen/ is megszervezik a magyar nyelvű műszaki oktatást. Most történt az új kari vezetőség megválasztása, egyetlen magyar nem került be a vezetőségbe. Pálfalvit mélyen felháborította ez az eljárás. Nagyon fontosnak tartja a magyar nyelvű egyetemi oktatást.”
Volt tehát két jó hetünk, ha szabad ezt így mondani, két hét normalitás. Ezután lépett színre Ion Iliescu elvtárs mint tánctanár, szeparatizmusról regélt, magyarokat vertek Marosvásárhelyen, ezek egyenes folytatásaként megírták a Fekete Március forgatókönyvét, a Har-Kov jelentést, Bukarestbe bányászok jártak vasdoronggal demokráciát védeni, alkotmányt szavaztak a nemzetállamnak, tanügyi törvénybe kódolták a teljeskörű anyanyelvű oktatás ellehetetlenítését stb. – Tőkés László Washingtonban etnikai tisztogatásról beszélt (és később az RMDSZ hivatalos állásfoglalása is erről szólt), mire közellenséget csináltak a nemrég még hősből, és Neptunon lábon vették meg a magyar érdekvédelmet.
Azt a két hetet nem kéne elfeledni. Azt a két hétnyi jövőt.
Az alábbi kronológiát az RMDSZ honlapjáról szemelgettem szelektíven, és hogy szó ne érje a ház elejét: ez a hivatalos történelem. Annak viszont ronda.
Ez tehát az első hat év szemelvényes története (a teljes kronológiát az évszámokra kattintva olvashatjátok). Egy részénél a dátumot nyugodtan ki lehetne cserélni, mondjuk, 2009-re. Ellenben a tavalyi tapasztalatok alapján állíthatjuk: vegyük ki a több tízezres, százezres tüntető tömegeket, a félmiliónyi aláírást – a választókat.
Nem afölös moralizálás, vagy az erőltetett összehasonlítás szándéka vezetett, amikor összeollóztam az alábbiakat. Csak emlékeztettem magamat: az eltelt két évtized az én húsz évem is volt. Húsz év az életemből.
December 25. Bukarestben megalakul az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottsága. Kiáltványt tesz közzé. A fővárosi törvényszékhez benyújtott folyamodvány feltünteti az RMDSZ Végrehajtó Bizottságát: Domokos Géza, elnök, Tőkés László, tiszteletbeli elnök, Verestóy Attila, titkár. Az Ideiglenes Intéző Bizottság tagjai között vannak: Cs. Gyímesi Éva, Kántor Lajos, Balogh Edgár, Sylvester Lajos, Király Károly, Demény Lajos, Horváth Andor, Lányi Szabolcs, Sütő András, Kányádi Sándor, Toró Tibor.
Január 5. A Nemzeti Megmentési Front nyilatkozatot ad ki, melyben elítéli az előző diktatórikus rendszer nemzeti kisebbségekkel szembeni politikáját. Kinyilvánítja, hogy valóra váltja és garantálja az egyéni és kollektív kisebbségi jogokat.
Január 7. Az 1959-ben megszüntetett Bolyai Tudományegyetem és a jelenlegi Babeș-Bolyai Tudományegyetem tanárai közös nyilatkozatukban elengedhetetlennek tartják az önálló magyar egyetem visszaállítását.
Január 22. Kolozsváron találkoznak a romániai történelmi egyházak képviselői és szándéknyilatkozatot fogadnak el. Bejelentik az 1948-as kultusztörvény hatályon kívül helyezésére, az egyházi önkormányzat teljes szabadságára, a felekezeti iskolahálózat visszaállítására, a könyvtárak, levéltárak, ingatlanok, anyakönyvek, egyházi karitatív intézmények visszaadására vonatkozó igényüket.
Január 25. Ion Iliescu televíziós beszédében egyes erdélyi megyékben észlelhető „szeparatista tendenciákra” hívja fel a figyelmet.
Február 10. Marosvásárhelyen százezres könyves-gyertyás néma tüntetés a kisebbségi jogokért, miután február 7-én megalakul a Vatra Româneascã magyarellenes politikai szervezet és február 9-én román fiatalok tüntetnek Marosvásárhelyen a magyar nyelvű oktatás ellen. Ugyanezen a napon mintegy 40.000 személy tüntet Sepsiszentgyörgyön a magyar nyelvű oktatásért. A háromszéki magyarság állásfoglalása rögzíti: anyanyelvi oktatási igényük az óvodától az egyetemig terjed. Az RMDSZ felhívására Brassóban is tüntetnek a magyar iskolákért.
Február 18. Bukaresti tüntetők törnek be a kormányépületbe. Akciójukat bányászjárás követi.
Március 4. A Vatra Româneascã gyulafehérvári nagygyűlésén éles kirohanások hangzanak el Tőkés László, Király Károly, Kincses Előd és más magyar vezetők ellen.
Március 19. Román nacionalista tömeg Marosvásárhelyen tüntet a magyarok ellen. A környékről 13 busszal hoznak további tüntetőket. Megtámadják a magyar nemzetiségűeket és leszaggatnak minden magyar feliratot. Az RMDSZ székházát fejszékkel, husángokkal ostromolják meg. Az épületben bennrekedt 75 személyt a rendőrség nem védi meg. Később a katonaság szabad elvonulást ígér a magyaroknak, viszont tétlenül szemléli, hogy a román tömeg láncokkal, botokkal támad a székházból távozókra. Sok a sebesült, Sütő András írót fél szemére megvakítják.
Március 20. Román tömegek rátámadnak a magyarokra, sok a sebesült. Este Iliescu elnök nyugalomra inti a románokat és a magyarokat. A válság kezelésére Bukarestben összeül az RMDSZ Ideiglenes Intéző Bizottsága. A megbeszélésen résztvesznek a Nemzeti Librális Párt képviselői is. Az RMDSZ nyilatkozatban tiltakozik a történtek miatt és kéri az események kivizsgálását. Az RMDSZ vezetősége magyarországi és romániai értelmiségi találkozón vesz részt Budapesten, hogy párbeszédet kezdjenek a két nép és a két kultúra kapcsolatainak kritikus kérdéseiről. Nyilatkozatot adnak ki a szatmárnémeti és marosvásárhelyi magyarellenes provokatív akciókról. Székelyudvarhelyen 20 ezer ember részvételével a nagygyűlésen elutasítják a marosvásárhelyi Vatra Romaneasca provokációját. Felhívásuk a román kormányszervekhez és az ENSZ-hez intézik.
Március 21. Sok üzemben leáll a munka, magyar és román tömegek vonulnak Marosvásárhely központjába, a katonaság kordont von közéjük. Ismét vidékről hoznak teherautókkal románokat, akik botokkal felfegyverkezve átszakítják a kordont és nekimennek a magyar tüntetőknek. Az összetűzésnek halálos áldozatai is vannak, továbbá majd félezer sebesült. A román kormány nyilatkozatában Magyarországot vádolja a marosvásárhelyi vérengzésért.
Március 26. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökévé választja Tőkés László temesvári lelkipásztort.
Április 3. Az RMDSZ és a Vatra Româneascã Szövetség képviselőiből álló vegyesbizottság megállapodik abban, hogy a román lakosságot biztosítani kell arról, hogy a kisebbségek jogai, azok gyakorlásának biztosítása semmilyen módon nem csorbítja érdekeit, és a nemzeti kisebbségeket pedig arról, hogy a jelenlegi államhatalom, akárcsak az alkotmányos rend, garantálja minden törvényes jogát, összhangban az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Románia által elfogadott nemzetközi szerződésekkel.
Május 10. Az RMDSZ közleményében kijelenti, nem kívánja elkötelezni tagságát egyik államelnökjelölt személye mellett sem. Arra kéri választóit, menjenek el szavazni és szavazzanak a visszarendezés ellen.
Május 20. Parlamenti és elnökválasztás. Ion Iliescu a szavazatok 85,07 százalékával elnök lesz. A Képviselőházban az RMDSZ 991.601 szavazatot (7,23%), a Szenátusban 1.004.353 szavazatot (7,20 %) kap. A parlamenti helyek megoszlása: Nemzeti Megmentési Front: 355 mandátum, RMDSZ: 41 mandátum, Nemzeti Liberális Párt: 38 mandátum.
Május 27. Az RMDSZ Országos Elnöksége a közvélemény tudomására hozza: a kormánynak az 1990/1991-es tanév megszervezésére vonatkozó 521/1990.05.12 Határozata ellentétes az érvényben levő 1978-as Tanügyi törvénnyel. Beadvánnyal fordul az állam vezetőihez. Rámutat: ez a határozat visszalépés a diktatúra időszakához képest.
Június 9. A demokratikusan választott parlament első ülése.
Június 13. Zúgolódás Csíkszeredában a rendőrség kétnyelvű táblájának kicserélése miatt. Az RMDSZ vezetősége közleményben foglal állást az Egyetem téren április 22-e óta folyó bukaresti tüntetések erőszakos felszámolása ellen.
Június 16. Az RMDSZ vezetősége visszatér a június 13–15-i súlyos bukaresti eseményekre, tiltakozik Szilágyi Zsolt és Zsigmond László RMDSZ-képviselők indokolatlan bántalmazása ellen. Figyelmeztet, a hatalom szándékosan, ismételten félretájékoztatja a közvéleményt a június 13-i csíkszeredai eseményekkel kapcsolatosan is. Domokos Géza elnök és Szőcs Géza főtitkár külön közleményben kéri fel a romániai magyarságot, hogy tartózkodjon mindenféle erőszakos cselekedettől. Az RMDSZ parlamenti csoportja is interpellál e kérdésben.
Június 20. Ion Iliescu elnök beiktatása Románia elnöki tisztségébe. Petre Romant nevezi ki miniszterelnöknek.
Június 26. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke felhívásban fordul a román politikai erőkhöz, foglaljanak állást az országban eluralkodott xenofób magyarellenesség ellen.
Július 3. A Hargita megyei Törvényszék ítéletet mond a 89-es decemberi forradalomban részt vevő oroszhegyiek ügyében és egyenként 13 évi börtönbüntetésre ítéli őket minősített emberölésért.
Július 20–21. Az RMDSZ Országos Választmánya Csíkszeredán ülésezik. Napirendjén szervezési, gazdasági és művelődési tevékenységének időszerű kérdései szerepelnek. 21-i nyilatkozata a magyar felsőfokú oktatás helyzetével és a Bolyai Egyetem újraindításával foglalkozik. Közleménye hangsúlyozza az érdekképviselet minden területét átölelő stratégia kidolgozásának szükségességét. Külön nyilatkozatban foglalkozik a marosvásárhelyi márciusi események résztvevőivel szemben indított egyoldalú büntetőjogi eljárás visszásságaival. Míg Sütő András támadói közül senkit sem azonosítanak, a büntetőeljárási szervek több magyar és cigány nemzetiségű személyt tartóztatnak le és ítélnek szabadságvesztére.
December 1. A román nemzeti nap alkalmából Gyulafehérváron kerül sor a parlament szabadtéri, ünnepi ülésszakára. Szőcs Géza főtitkár hangzavarban próbálja elmondani a toleranciáról szóló beszédét. A román ellenzék sem jut szóhoz.
Január 19. Előzetes letartóztatásba helyezik Cseresznyés Pál marosvásárhelyi lakost a Mihai Cofariu ellen 1990 márciusában elkövetett merénylet vádjával.
Március 1–2. Szatmárnémetiben tanácskozik az RMDSZ Országos Választmánya. Közleménye szerint a Választmány szellemében örömmel fogadja az RMDSZ-en belüli önálló politikai vonulatok jelentkezését és megerősödését. Elfogadja az Elnökség január 9-i állásfoglalását, mely hitet tesz Temesvár demokratikus törekvései mellett. Felkéri a tagságot, a helyi körülményeknek megfelelően ünnepeljen március 15-én.
Március 15. Százezrek vesznek részt Erdély-szerte a megemlékezéseken. A híresztelések ellenére nem kerül sor incidensekre.
Június 26. Iliescu elnök fogadja az RMDSZ küldöttségét. A felvetett témák között szerepel az oktatásban fenyegető újabb korlátozások és a földrajz, ill. történelem kötelezően román nyelven való oktatásának kérdése.
Június 28. Az RMDSZ vezetősége, valamint a kolozsvári magyar iskolaigazgatók tiltakoznak azon intézkedések ellen, amelyek korlátozni szándékoznak a magyar nyelvű oktatást. A magyar egyházak levelet intéznek ez ügyben az államelnökhöz.
Július 2. Kolozsváron többezren tüntetnek a Báthory, Brassai és Apáczai líceumok udvarán a magyar iskolákért. A Polgári Szövetség és az Antitotalitárius Fórum román képviselői támogatásukról biztosítják a jogos követeléseket.
Augusztus 7. A Nemzeti Megmentési Front augusztus 7-én közzétett nyilatkozatában elutasítja az RMDSZ kerekasztal-értekezlet megrendezésére vonatkozó javaslatát.
Október 14. A bányászjárást követően megbukik a Petre Roman kormány. A miniszterelnöki székben helyét Theodor Stolojan foglalja el.
Október 17. Egyenes tv- és rádióadás közvetíti a Kovászna és Hargita megyéből “elűzött” románok meghallgatásával megbízott parlamenti bizottság jelentését. A jelentés elüldözöttnek tünteti fel azokat a tanárokat, akik kényszerkihelyezésük után hazatértek szülőföldjükre. Az RMDSZ képviselői és szenátorai kivonulnak a parlament együttes üléséről, mert a jelentés az egész magyar nemzeti kisebbség kollektív bűnösségét fogalmazza meg. Később a Har-Kov jelentés néven emlegetik.
November 8. Budapesten Antall József miniszterelnök fogadja az RMDSZ Elnökségének héttagú küldöttségét; megtörténik a hivatalos kapcsolatfelvétel az RMDSZ és a magyar politikai élet vezető erői között.
November 21. Románia Kormánya nyilatkozatot fogad el a kisebbségekről, melyben kifejti, hogy elítéli és visszaveri a nemzeti gyűlöletet és az antiszemitizmust. Ugyanakkor kijelenti, hogy figyelemmel követi, hogy az etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek elidegeníthetetlenül elismert és szavatolt jogaik gyakorlása ne vezessen a kisebbségeknek a lakosság többi részétõl való elszigetelődéséhez.
November 23. Tizenhét hónapi munka után az Alkotmányozó Gyűlés megszavazza az Alkotmányt. Az RMDSZ szenátorai és képviselői az Alkotmány ellen szavaznak, mivel – többek között – nem értenek egyet azzal, hogy Románia egységes nemzetállam.
December 8. Népszavazás az Alkotmányra.
December 12. Király Károlyt megfosztják szenátori mandátumától, mert nem vesz részt az Alkotmány parlamenti megszavazásán.
December 27. Az RMDSZ Országos Elnöksége nyílt levélben fordul a Központi Népszámláló Bizottsághoz. Felhívja a figyelmet, hogy nem létezik sem székely nyelv, sem székely nemzetiség, ezért kéri ezeknek a jegyzékből való törlését.
Január 7–14. Népszámlálás. Az adatfelvétel és feldolgozás hitelességét az RMDSZ január 11–12-i marosvásárhelyi tanácskozásáról kiadott közleményében kétségbe vonja. Külön népszámlálást szorgalmaz az egyházakkal együttműködve, a romániai magyarok összeírására.
Január 23. A marosvásárhelyi bíróság törli Káli Király Istvánt a polgármester-jelöltek listájáról. Két évvel korábban Kincses Előd és Smaranda Enache jelölését hiúsították meg.
Február 9. A helyhatósági választások első fordulója.
Február 12. A parlament tudomásul veszi a Har-Kov bizottság által készített jelentést. Az RMDSZ parlamenti csoportja tiltakozik a kollektív vádemelés, valamint a diszkrimináció ellen, hogy a forradalmi események vizsgálatát ezúttal a többségében magyarlakta megyékre korlátozzák és többségi határozattal megakadályozzák az RMDSZ ellenvéleményének a Parlament elé terjesztését.
Február 20. Marosvásárhelyen folytatódik Cseresznyés Pál pere.
Február 21. A helyhatósági választások második fordulójának kampánycsendjében a Külügyminisztérium illetékese a közszolgálati tévében magyarellenes nyilatkozatokat tesz. A választás kimenetelének durva befolyásolását nem követi törvényes intézkedés.
Február 23. A helyhatósági választások második fordulója. Kolozsváron a Román Nemzeti Egységpárt polgármester-jelöltje, Gheorghe Funar kapja a legtöbb szavazatot.
Február 24. Romulus Vulpescu szenátor a parlamentben internáló táborok létrehozását sürgeti magyarok számára.
Március 10. Csíkszeredában az RMDSZ szervezésében közel 20.000 személy tüntet az anyanyelvi oktatásért.
Március 19. Névtelen feljelentés alapján a rendőrség házkutatást tart több Kolozs megyei helységben a helyi RMDSZ-elnök, valamint a református lelkészek lakásán és a templomokban. Az RMDSZ Elnöksége valamint az Erdélyi Református Püspökség írásban tiltakozik a rendőrakciók ellen.
Április 11. A Nemzeti Liberális Párt kilép a Demokratikus Konvencióból, mert elfogadhatatlannak tartja az RMDSZ törekvéseit. Az RMDSZ Kolozs megyei elnöksége tiltakozik az újabb polgármesteri határozat ellen, amely szerint bármilyen közlemény, hirdetmény, beleértve a színház és opera plakátokat is, kizárólag román nyelvű lehet.
Április 16. Ion Iliescu államelnök látogatása Kovászna megyében. A Vatra Româneascã és az RNEP képviselői a kétnyelvű feliratok eltávolítását, az RMDSZ betiltását követelik.
Április 24. A kolozsvári polgármester betiltja azt a tanácskozást, amelyet a helységek önkormányzatáról tartana többek között a magyarországi FIDESZ, a kolozsvári MADISZ, a holland Dettmeijerstichting Alapítvány és az RMDSZ Szabadelvű Köre.
Május 24. Polgármester-választás Marosvásárhelyen. Nagy Győző, a tulipán jelével induló jelölt, a szavazatok 56,89 százalékát kapja meg.
Június 8. A parlament két házának együttes ülésén, heves vita után, elhalasztják a július 26-ára kitűzott választásokat. Az RMDSZ merevnek, korszerűtlennek, nemzetközi szerződésekkel ellentétesnek tartja a tanügyi törvénytervezetet, amely semmibe veszi a nemzeti kisebbségek oktatásának évszázados hagyományait.
Június 10. Minden magyar eredetű emlékművet meg kell semmisíteni – jelenti ki Gheorghe Funar kolozsvári polgármester.
Június 22. Ion Iliescu elnök fogadja az RMDSZ kolozsvári küldöttségét. Tagjai közlik: Kolozsváron a polgármester sorozatos magyarellenes intézkedései miatt pattanásig feszült a helyzet. Az elnök kifejti, hogy nincs hatalma a helyhatóság fölött, veszélyesnek tartja a szélsőségességek eluralkodását. Ide sorolja Szőcs Géza és Tőkés László bizonyos nyilatkozatait.
Június 27–28. A Demokratikus Konvenció (DK) Emil Constantinescut választja meg elnökjelöltnek. Az NMF-ből kivált párt felveszi a Demokratikus Nemzeti Megmentési Front nevet és újrajelöli Iliescu elnököt.
Július 7. Marosvásárhelyen a megyei törvényszék 10 év börtönre és 1 millió lej kártérítésre ítéli Cseresznyés Pált.
Július 20. Miniszterelnöki rendelettel leváltják Hargita és Kovászna megye prefektusait.
Július 23. Tiltakozó nagygyűlések Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában a magyar prefektusok indokolatlan leváltása miatt.
Augusztus 5. A kormány döntése értelmében a két, zömében magyarok lakta megyébe egy-egy román és magyar prefektust neveznek ki.
Augusztus 13. Az amerikai képviselőház 63 tagja írja alá az Iliescu elnöknek címzett levelet, amelyben felsorolják a magyar kisebbség jogsérelmeit. Egyben kérik a román kormányt, határolja el magát a szélsőséges szervezetektől és az antiszemita kiadványoktól.
Szeptember 2. Tőkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke bejelenti éhségsztrájkját a hatalom által gerjesztett idegengyűlölet, a magyarellenesség miatt.
Szeptember 9. Az RMDSZ Elnökség felkéri Tőkés László tiszteletbeli elnököt, mondjon le az éhségsztrájkról, hogy ereje teljében küzdhessen a jogállam megteremtéséért.
Szeptember 12. A Demokratikus Konvenció választási kiáltványban ítéli el a túlhajtott román nacionalizmust.
Szeptember 27. Parlamenti és elnökválasztás. Az RMDSZ-nek 12 szenátort és 27 képviselőt sikerül bejuttatni a román Parlamentbe.
Október 4. Közzéteszik az elnökválasztás első fordulójának eredményét: Ion Iliescu 47,34%, Emil Constantinescu 31,24%, Gheorghe Funar 10,88%.
Október 11. Az elnökválasztás második fordulójának végeredménye: Ion Iliescu 61,43%, Emil Constantinescu 38,57%.
Október 23–25. A Küldöttek Országos Tanácsának összejövetele Kolozsváron. A Kolozsvári Nyilatkozat elfogadása. A román parlament magyar tagjainak fogadalma, amely tartalmazza az önrendelkezésért folytatott harcot.
November 9. Az RMDSZ Elnöksége közleményben tiltakozik Iliescu elnöknek beiktatása alkalmából mondott beszédéért, ugyanis az elnök elferdíti az RMDSZ belső önrendelkezésre vonatkozó elképzeléseit, megbélyegző támadást intéz a szövetség ellen.
November 21. Az Észak-atlanti Közgyűlésen Ion Ratiu parasztpárti politikus kijelenti, hogy Romániában rendezett a magyarság helyzete.
December 1. Leleplezik a Mátyás-szoborra helyezett feliratot. Román értelmiségiek is magyarellenes provokációnak tartják, hogy hozzányúltak Fadrusz János művéhez.
December 22. Az Országos Műemlékvédő Bizottság határozatban tiltja meg a Kolozsvár főterén található emlékművek és azok környezetének módosítását, elrendeli a Mátyás-szobor eredeti állapotának visszaállítását. Mivel az intézkedést nem támasztja alá politikai akarat, hatástalan marad.
Január 15–17. Az RMDSZ III. Kongresszusa, Brassó. Az elfogadott Program alaptétele a belső önrendelkezés, “a helyi és regionális önigazgatás, a személyi és kulturális autonómia”. Az RMDSZ elnökének elsöprő többséggel Markó Bélát, tiszteletbeli elnökének Tőkés Lászlót választják meg. Tőkés László több javaslatait megszavazzák. Ezek között szerepel: az RMDSZ elkötelezi magát az 1989-ben elindult rendszerváltozás mellett, a Demokratikus Konvencióval követeli a temesvári nyilatkozat nyolcadik pontja érvényesülését, kezdeményezi egy gazdasági tanács létrehozását, a legnagyobb kedvezmény megadását.
Február 1. Vãcãroiu kormányfő Brüsszelben aláírja az Európa Tanács és Románia közötti társulási szerződést. A közszolgálati televízió főosztályvezetője írásban utasítja a nemzetiségi adásokat, hogy műsoraikban kizárólag kultúrával és hagyományőrzéssel foglalkozzanak.
Február 23. Iliescu ingerülten bírálja a Magyarország kezdeményezte Kárpáti Eurorégió gondolatát. Tőkés László Washingtonban a romániai visszarendeződésről tart előadást. Említést tesz bizonyos fajta etnikai tisztogatásról.
Március 1. A parlament mindkét házában elítélik az RMDSZ tiszteletbeli elnökének kijelentését az etnikai tisztogatásról.
Március 25. Román prefektusokat neveznek ki Kovászna és Hargita megye élére. A megye magyar többségű lakosai felháborodással fogadják a hírt. Iliescu elnök aláírja a zetelaki és oroszhegyi magyar elítéltek kegyelmi kérvényét. Cseresznyés Pál a börtönben marad.
Április 8. Az RMDSZ parlamenti csoportja nyilatkozatban állapítja meg, hogy a magyarokat sorra eltávolítják a vezető tisztségekből, etnikai diszkrimináció tapasztalható mind alkalmazáskor, mind az elbocsátások során. A létbizonytalanság következtében távozók “egyfajta etnikai tisztogatás” áldozatainak is nevezhetők.
Április 16. Az RMDSZ nyilatkozatban utasítja vissza hat román párt Hargita megyei szervezetének a televízióban közzétett nyilatkozatát a románságot ért hátrányos megkülönböztetésről. Rámutat, Hargita megyében a román lakosság 14%-ot, a magyar 84,6%-ot képvisel. Ennek ellenére, a megyében a prefektúra román tisztviselőinek aránya 65,9%, az ügyészeké 60%, a bíráké 50%.
Május 12. Dr. Balázs Sándor, a Bolyai Társaság elnökének, a Bolyai Egyetem ügyében Iliescu elnökhöz írt levelére érkező válaszban Traian Chebeleu elnöki szóvivő elutasítja a magyar egyetem újraindítását, mivel az véleménye szerint szeparatizmus lenne, fokozná az etnikumközi feszültségeket.
Június 3. Az EBBÉ nemzeti kisebbségekkel foglalkozó főbiztosa, Max van der Stoel által vezetett jelentéstevő csoport tapasztalatszerző körutat tesz Romániában.
Június 7. A Legfelsőbb Bíróság megerősíti a Maros megyei bíróság 1992. július 7-i, Cseresznyés Pált elítélő döntését.
Június 8. Az RMDSZ elnökének és ügyvezető elnökének nyilatkozata leszögezi, hogy a marosvásárhelyi, zetelaki és oroszhegyi elítéltek koncepciós, politikai jellegű, megfélemlítő perek áldozatai.
Június 12. Ion Iliescu államelnök fogadja Markó Béla RMDSZ-elnököt, aki elmondja, hogy az RMDSZ elvárásaival az ET jelentéstevői is egyetértettek. Az RMDSZ csak ezek megoldása után mondhat igent Románia ET-be való felvételére.
Június 15–16. Az amerikai Project on Ethnic Relations (PER) szervezet a tengerparti Neptun-fürdőnnem hivatalos találkozót szervez a román kormány és az RMDSZ részvételével. Az RMDSZ részéről magánszemélyként Tokay György, Borbély László és Frunda György vannak jelen.
Június 18. RMDSZ-közreműködéssel parlamenti bizottsági ellenőrzés alá kerül a Román Hírszerző Szolgálat.
Július 20. Horn Gyula miniszterelnök fogadja Markó Bélát. Az RMDSZ elnöke elmondja, a magyar kormányprogram tartalmazza az alapvető fontosságú alapelveket, miszerint a határon túli magyarságot érintő kérdésekben kikérik az érintettek véleményét.
Augusztus 3. Markó Béla szövetségi elnök a neptuni tanácskozással kapcsolatos közleményében bejelenti, az RMDSZ nevében csak szövetségi elnöki mandátummal lehet tárgyalni. A három érintett RMDSZ-politikus – Frunda György, Tokay György és Borbély László – nyilatkozatot ad ki Tőkés László tiszteletbeli elnök július 29-i sajtóértekezletét követően.
Augusztus 18. Max van der Stoel, az EBBÉ nemzeti kisebbségekkel foglalkozó főbiztosa az RMDSZ bukaresti Elnöki Hivatalába látogat. Érdeklődik, június eleji látogatása óta történt-e előrehaladás a kormány kisebbség-politikájában. Közelebbről az oktatás és jogrendszer terén tett ígéretek valóra váltása foglalkoztatja.
Augusztus 24. Markó Béla RMDSZ-elnök az ET Jogi és Emberi jogi Bizottságának elnökéhez, Gunnar Janssonhoz ír levelet Románia európai integrációjának feltételeiről.
Augusztus 26. Az RMDSZ benyújtja Memorandumát Románia felvételéről az Európa Tanácsba. Tizenöt pontban találhatók a Románia jogrendjével kapcsolatos kifogások.
Szeptember 1–3. Budapesten az Európai Demokrata Unió (EDU) 16. pártelnöki értekezletén állandó tagként veszik fel az RMDSZ-t.
Szeptember 6. A magyarság helyzete a román nemzetállamban címmel megjelenik az RMDSZ-memorandum melléklete.
Szeptember 25–26. Marosvásárhelyen ülésezik az SZKT. Megvitatják a Neptun-ügyet, elfogadják az elkészített Memorandum szövegét és a Nemzeti Kisebbségi Tanácsban való részvétel felfüggesztésére hozott döntést.
Szeptember 28. Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Románia tagfelvételi kérelme mellett szavaz. Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök közleményt ad ki az ET döntés kapcsán, melyben leszögezik: „az üres ígéretek ideje lejárt, a konkrét cselekvésnek kell következnie”.
Október 4. Az Európa Tanács Miniszteri Tanácsa jóváhagyja Románia teljes jogú tagként való csatlakozását a páneurópai szervezethez.
Október 7. Bécsben, ünnepélyes keretek között, Románia teljes jogú tagként belép az Európa Tanácsba.
Október 8. Bécsben megkezdődik az Európai Emberjogi Konferencia. Iliescu román elnök aláírja az Európai Emberi Jogi Chartát.
Október 19. Nyilvánosságra hozzák az Európa Tanács 176-os Véleményezését Románia tagfelvételi kérelméről.
Október 23. Az RMDSZ Maros megyei elnöksége, városi és megyei tanácsosai, képviselői és szenátorai nyilatkozatban tiltakoznak az ellen, hogy Marosvásárhelyen – minden előzetes engedélyezés nélkül, a szélsőséges erők hatására – megkezdték Antonescu tábornok szobrának alapozási munkálatait.
November 12–14. Az SZKT megvitatja, majd egyhangúlag elfogadja a Kisebbségi törvénytervezetet, amely végső formában a Törvény a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről címet kapja.
December 15. Traian Chebeleu elnöki szóvivő bejelentése nyomán, miszerint Iliescu elnök nem ad kegyelmet a székelyföldi politikai-etnikai jellegű perekben elítélt magyaroknak, az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetének hívására több ezren gyűlnek össze.
Január 22. Az RMDSZ országos vezetősége, 19 szenátor és képviselő, az ÜE, az SZKT Állandó Bizottságának tagjai, az RMDSZ Kolozs megyei vezetősége, ifjúsági szervezeteinek vezetői a Mátyás-szobor körül néma felvonulással és a szobor előtt alkotott élőlánccal fejezik ki tiltakozásukat a polgármester tervezett újabb provokációja ellen.
Január 29. A háromszéki RMDSZ Megyei Képviselők Tanácsa állásfoglalást tesz közzé a két megyében 1992 óta, a Hargita-Kovászna Jelentés hatására – az oktatásban, a helyi adminisztrációban és államhatalomban – megsokasodott diszkriminatív intézkedések ellen.
Február 9. A Képviselőház Oktatásügyi Bizottsága a tanügyi törvénytervezet általános újratárgyalása során véglegesíti a Nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek nyelvén történő oktatás című, XIII. fejezet szövegét.
Március 17. Eltűnnek Nagykároly közúti bejáratainál a háromnyelvű helységnévtáblák, amelyeket önkormányzati határozat alapján helyeztek el. A leszerelésben a prefektus és a város polgármestere nyíltan vállalja a főszerepet.
Március 25. Bejelentik a forradalmi események miatt elítélt nyolc székely büntetésének csökkentésére vonatkozó elnöki kegyelmi rendeletet. Az elnöki szóvivő elismeri, hogy az amnesztia részben az RMDSZ többszöri közbenjárásának eredménye és összefügg az ET-megfigyelők közelgő látogatásával.
Április 6. Az Ügyvezető Elnökség ülésén elemzi az államfői kegyelmi rendelet után is fogva tartott, jogtalanul elítélt magyarok mielőbbi kiszabadításának lehetőségeit.
Április 26. Az Ügyvezető Elnökség ülésén megbeszélik a magyarságra vonatkozó népszámlálási adatok felülvizsgálatának és kiegészítésének módozatait a belső választások megszervezése érdekében.
Május 5. A Fehér Megyei Fellebbviteli Bíróság jogerős és végleges döntést hoz a Nagyenyeden fogva tartott két zetelaki elítélt feltételes szabadlábra helyezéséről. Cseresznyés Pál börtönbüntetésének elengedéséért az RMDSZ további lépéseket tesz.
Május 9. A román Parlament két házának együttes ülésén az Európai Emberi Jogi Egyezmény ratifikálása során az RMDSZ-frakció biztosítékot kér a román kormánytól arra vonatkozóan, hogy tiszteletben tartja az Európa Tanács Ajánlásának az egyházi javak visszaszolgáltatására és a kisebbségi közösségekhez tartozó gyermekek anyanyelven történő oktatására vonatkozó pontját.
Június 1. A Képviselőház megkezdi a tanügyi törvénytervezet vitáját. Az RMDSZ képviselőházi csoportja úgy értékeli, hogy ez a tervezet a romániai magyarság szempontjából az Alkotmány után a legfontosabb jogszabály.
Június 18. Kolozsváron megalakul a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET), amely az erdélyi magyar egyházak vezetőiből, tudományos, művészeti, szakmai szervezetek képviselőiből, jelentős közéleti személyiségekből áll. A SZET Állandó Bizottságának tagjai: Csávossy György elnök, Szőcs Judit alelnök, Gergely Csaba titkár. A SZET állásfoglalásban hívja fel a figyelmet arra, hogy a Mathias Rex szoborcsoport körül tervezett munkálatok az egyetemes kulturális örökség egyik fontos műértékét veszélyeztetik.
Július 7. A Művelődési Minisztérium felszólította az alárendelt Erdélyi Történelmi Múzeumot, szüntesse be a kolozsvári munkálatokat és vonja ki a térről a munkagépeket. Takács Csaba ügyvezető elnök közleményben hívja fel a figyelmet Kolozsvár főterén, Mátyás-király lovas szobra mellett összegyűlt békés tüntetők elleni rendőrségi fellépésre.
Augusztus 1. Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök közleményt ad ki, amelyben megfogalmazza: a lakosság önfeláldozó kiállásának köszönhetően a kolozsvári Főtér hagyományos arculatának megváltoztatására irányuló kezdeményezés meghiúsult.
Augusztus 8. RMDSZ szakértői bizottság utazik Budapestre, hogy a HTMH munkatársaival a román-magyar alapszerződéssel kapcsolatos kérdésekről konzultáljanak.
Augusztus 9. Az Illyés Alapítvány kuratóriuma jóváhagyja a romániai magyar alkuratórium összetételét és működési szabályzatát.
Augusztus 10. Az Ügyvezető Elnökség megvitatja az RMDSZ kisebbségi tanügyi törvénytervezet benyújtásához szükséges 250.000 aláírás begyűjtésének szervezési kérdéseit. A testület összeállítja Max Van der Stoelnak, az EBEÉ kisebbségi főbiztosának átnyújtandó dokumentumcsomagot, amely tartalmazza szövetségünk véleményét oktatási, kulturális, nyelvhasználati, egyházügyi kérdésekben, továbbá a romániai magyar közösséget ért jogsérelmeket.
Augusztus 29. Újabb politikai-szakmai egyeztető tárgyalásra kerül sor Budapesten a magyar kormány illetékeseés az RMDSZ küldöttsége között. Megvitatják a kollektív jogok és az autonómia problémakörét, a román-magyar alapszerződés biztosítékait és megkötésének esélyeit.
Szeptember 19. Az RMDSZ átnyújtja és bejegyezteti Románia Szenátusában a kisebbségi nyelveken folyó oktatási törvénytervezetet, amelyet 492.380 állampolgár kezdeményez és támogat aláírásával. Az aláírások az ország 15 megyéjéből származnak.
November 25. A Marosvásárhelyen ülésező Külpolitikai Tanácsadó Testület megállapítja, hogy az elkövetkező időszakban intenzívebb külpolitikai tevékenységre van szükség. Megfogalmazódik az igény az autonómia-statútumok kidolgozására.
December 13. Név szerinti szavazással a Képviselőházban megbukik a Büntető Törvénykönyv módosításáról szóló törvénytervezet. Így nem lép érvénybe a nemzeti szimbólumok és a himnusz használatára vonatkozó törvénycikkely sem.
Január 14. Országos Önkormányzati Konferenciára kerül sor Sepsiszentgyörgyön, mely során megalakul az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT).
Január 20. A román kormány nyilatkozatban szólítja fel az RMDSZ-t az OÖT feloszlatására. A bukaresti sajtóértekezleten nagy az érdeklődés Markó Béla autonómiaprogramról szóló kolozsvári előadása és az OÖT megalakulása iránt. A szövetség vezetői elmondják, az RMDSZ autonómiatörekvései nem új keletűek, a belső önrendelkezés fogalmát már a brassói kongresszuson elfogadott program is tartalmazza.
Január 21. Az igazságügy-miniszter kijelenti, az RMDSZ autonómia-nyilatkozatai elég terhelő bizonyítékok ahhoz, hogy elindítsák az RMDSZ betiltásának törvényszéki eljárását.
Február 1. Theodor Meleșcanu külügyminiszter Strasbourgban aláírja az európai kisebbségi keretegyezményt.
Február 14–15. Amerikai közvetítéssel román-magyar párbeszédre kerül sor Atlantában. Az RMDSZ-t csúcsvezetése képviseli. Az RMDSZ-delegáció tagjai Nyilatkozatot adnak ki, melyben megdöbbenésüket fejezik ki a román Szenátus és Képviselőház RMDSZ-t elítélő nyilatkozataival szemben.
Február 17. A Demokratikus Konvenció vezetősége 30 napot ad az RMDSZ-nek arra, hogy nyilatkozatot adjon ki arról, hogy elfogadja a román állam egységes, nemzeti jellegét. Takács Csaba ügyvezető elnök kijelenti, az RMDSZ nem írja alá a DK által megfogalmazott dokumentumot.
Február 22. Az RMDSZ bukaresti székházában Markó Béla szövetségi elnök találkozik Max van der Stoellal, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) kisebbségügyi főbiztosával. A megbeszélésen szóba kerül az RMDSZ autonómiakoncepciója, a kisebbségi és az oktatási törvénytervezet helyzete, valamint az RMDSZ-t ért támadások. Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság elnöke, a sajtó képviselői előtt elmondja, hogy a román sajtó félrevezeti a közvéleményt, amikor az RMDSZ tevékenységének alkotmányellenességére vonatkozó vádaknak helyt ad. Kifejti, hogy az RMDSZ minden követelését ki lehet elégíteni a román Alkotmány keretein belül.
Március 9. ștefãnescu Drãgãnești, az Emberi Jogok Védelmének Ligája (LADO) elnöke Gheorghe Funar elleni büntetőjogi eljárás megindítására szólítja fel a Főügyészséget, mivel Kolozsvár polgármestere utcai tüntetésekre szólító felhívást intéz a román lakossághoz, hogy hiúsítsák meg a magyar lakosság március 15-i megemlékezéseit.
Március 16. Theodor Meleșcanu külügyminiszter Budapesten találkozik Kovács László kollegájával. Sajtóértekezletükön bejelentik, hogy március 20-ig, a párizsi stabilitási értekezletig, nem készül el az alapszerződés, mivel nem tudnak megegyezni az ET 1201-es Ajánlásának, az anyanyelv használatának és az egyesülési jog értelmezésének, az egyházak kárpótlásának kérdésében.
Április 7–8. Csíkszeredában rendkívül SZKT ülésszak. Megszavazza a belső választásokra vonatkozó alapelveket. Határozatban szorgalmazza a román-romániai magyar párbeszéd folytatását az atlantai megállapodás szellemében.
Április 29. A Moldvai Csángó-magyarok Szövetsége tisztújító közgyűlését Klézsén szélsőséges nacionalista erők megakadályozzák, mivel a szövetség felvállalta a Bákó megyei 15 csángó-magyar település kulturális önszerveződésének koordinálását. A tömeg bántalmazzaz RMDSZ ügyvezető elnökét is.
Május 23. Csíkszeredában ülésezik a Székelyföldi Egyeztető Tanács. A résztvevők nyilatkozatba foglalják, hogy az általuk képviselt közösségek tagjai élni akarnak a területi autonómia jogával, igénylik a törvényes feltételek megteremtését ezen autonómia-jog gyakorlásához.
Május 26–28. Az RMDSZ IV. Kongresszusa Kolozsváron. Hosszú vita után elfogadja a törvényes úton érvényesítendő területi autonómia célkitűzését. A nemzeti kisebbség helyett a nemzeti közösség elnevezést hagyja jóvá. A testület újraválasztja Markó Bélát a szövetségi elnöki tisztségbe, megerősíti Tőkés László tiszteletbeli elnöki tisztségét, valamint megválasztja a Kongresszus után megújuló SZKT 21 tagját. Nyilatkozatot ad ki, melyben tiltakozik a tanügyi törvénytervezet kisebbségi oktatást szabályozó XII. fejezetének jogsértő rendelkezései miatt.
Június 13. Az RMDSZ szenátusi csoportja nyilatkozatban tiltakozik a közel félmillió román állampolgár által előterjesztett, a nemzeti kisebbségek oktatására vonatkozó törvényhozási kezdeményezésnek a semmibe vétele ellen, ugyanis ezen törvényhozási kezdeményezést a Szenátus kilenc hónap után sem tűzi napirendjére.
Június 26. Markó Béla levelet intéz az Európai Unió tagországainak államfőihez, akik a cannes-i csúcsértekezletén vesznek részt. Felhívja a figyelmet, hogy az elfogadás előtt álló tanügyi törvény súlyosan sérti a nemzeti kisebbségek alkotmányban és Románia által is aláírt nemzetközi egyezményekben rögzített jogait.
Június 28. Elfogadják a Tanügyi törvényt. Markó Béla szövetségi elnök kifejti: míg az Alkotmány szavatolja az anyanyelvi képzés jogát minden szinten, az új törvény e jog gyakorlásának lehetőségeit korlátozó rendelkezéseket tartalmaz. Az RMDSZ a Szenátusban és a Képviselőházban is benyújtja az alkotmányossági óvást a romániai magyarság és a többi nemzeti kisebbség érdekeit súlyosan sértő és diszkriminatív tanügyi törvény ellen.
Július 9. Ion Iliescu államelnök fogadja az RMDSZ parlamenti csoportjának tagjait. Az elnök álláspontja szerint a tanügyi törvény az európai normákon felül biztosítja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát az anyanyelvű oktatáshoz, a vitatott pontok lényegtelenek, valójában az RMDSZ szeparatista célokat követ.
Július 24. Ion Iliescu fenntartás nélkül aláírja a Tanügyi törvényt.
Július 27. Az Alkotmánybíróság határoz az 1994. szeptember 19-én az RMDSZ által beadott, 492.380 állampolgár aláírásával támogatott törvénykezdeményezésről és az aláírások hitelességéről. Úgy határoz, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén történő oktatásról szóló törvénykezdeményezés megfelel az Alkotmány 73. Szakaszának 1.,2.,4. bekezdésében előírt követelményeknek. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor felkéri a Parlamentet és a Kormányt az állampolgári törvénykezdeményezés jog gyakorlására vonatkozó törvény kidolgozására és elfogadására.
Augusztus 7. RMDSZ delegáció folytat beszélgetést az Oktatásügyi Minisztériumban. Megtudja, a kisebbség nyelvén érettségizett diákoknak joguk lesz anyanyelvükön felvételizni azokból a tantárgyakból, amelyeket a középiskolában anyanyelvükön tanultak.
Augusztus 24. A 16 nemzeti kisebbséget tömörítő és a Kormány mellett működő NKT felhívásban kifogásolja a tanügyi törvény egyes kitételeit. A felhívás válaszként született a Román Kormány Tájékoztatási Főosztálya által kiadott, Az új tanügyi törvény – Európa egyik legdemokratikusabb törvénye című magyarázó dokumentumára, melyben azt állítják, hogy a törvény ellen kizárólag az RMDSZ tiltakozik.
Szeptember 23–24. Gyergyószentmiklóson ülésezik az SZKT.[...] Állásfoglalást ad ki, melyben szolidaritást vállal a veszélybe került vajdasági magyarokkal, akik elsőként fogalmazták meg a határon túli magyar közösségek megmaradását és gyarapodását szavatoló háromszintű közösségi autonómia tervezetet.
Október 14. Nagyváradon ülésezik a Reform Tömörülés Elnöksége. Megfogalmazódik az RT szövetségen belüli helye és szerepe újraértékelésének szükségessége.
Október 24. Az RMDSZ képviselőházi frakciója beterjeszti a Tanügyi törvény egyes szakaszainak módosításáról szóló törvényjavaslatát. A nemzetiségi nyelveken folyó oktatásra vonatkozó alapköveteléseket mellett az egyetemi autonómiával kapcsolatos kitételeket is tartalmaz.
November 5–8. Dr. Christoph Pan, az Európai Kisebbségi Népcsoportok Szövetsége (FUEV) elnökének meghívására Markó Béla és Takács Csaba tapasztalatszerző látogatást tesz Dél-Tirolban.
November 6. Az Országos Audiovizuális Tanács (OAT) nem engedélyezi a Duna TV adásának kábeltelevíziós társaságok általi közvetítését Erdély egyes nagyvárosaiban.
November 15. A Képviselőház befejezi a Politikai pártokról szóló törvénytervezet vitáját. A plénum elutasítja azt a módosító indítványt, amelynek értelmében a kisebbségi szervezetek nem őrizhették volna meg kettős jellegüket. Így a nemzetiségi szervezetek jogosultak mindkét állami támogatásra, hiszen az egyik a kulturális identitás megőrzését, a másik a parlamenti demokrácia rendszerében játszott politikai szerepük biztosítását szolgálja.
November 18–19. Marosvásárhelyen ülésezik az SZKT. Napirendjén a szövetség gazdasági programjának jóváhagyása, az oktatás helyzete, a belső választások kérdése szerepel. Véglegesíti az SZKT-szakbizottságok összetételét. Nyilatkozatban szolidaritásukat fejezi ki a szlovákiai magyar közösséggel szemben, az őket súlytó nyelvtörvény kapcsán. Egy másik nyilatkozatban visszautasítja azt a méltatlan támadást, amelyet Románia elnöke nevében az Elnökség szóvivője intézett az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, egyben az egész szervezet ellen.
November 21. A Parlamentben megbukik az idegen zászlót és himnuszt tiltó büntető jogszabály.
December 13. A kézdivásárhelyi Gábor Áron téren mintegy 4.000 V–XII. osztályos tanuló vesz részt a területi RMDSZ és az RMPSZ által szervezett néma gyertyás-könyves tüntetésen a jogsértő Tanügyi törvény ellen.
Január 12–13. Az SZKT 47 tagjának kérésére Markó Béla Székelyudvarhelyre hívja össze a testület rendkívüli ülését, melynek témája A romániai magyar nemzeti közösség személyi elvű autonómiájának statútuma. Munkadokumentumnak elfogadja dr. Csapó József szenátor statútum-tervezetét. A kodifikáció feladatát az ÜE által felkérendő szakértői csoport végzi. Az SZKT Katona Ádámnak a sajtónyilatkozatára reagálva nyilatkozatban szögezi le: a szövetségben nem volt, nincsen és nem is lesz helye az intolerancia megnyilvánulásának. Az SZKT állásfoglalása szerint Erdély fővárosában a kulturális etnikai tisztogatás, a törvényesség lábbal tiprása folyik.
Február 18–22. Dr. Franz Pahlnak, a Dél-Tirol Autonóm Régió alelnökének meghívására nyolc tagú RMDSZ-küldöttség utazik Dél-Tirolba. A tisztségviselőknek alkalma nyílik közvetlenül tanulmányozni az autonóm intézmények működését, a működést szabályozó jogi normákat.
Március 21. A Marosvásárhelyen ülésező OT közleményben jelenti ki: „a közösségünk, valamint az egymás iránti felelősség arra kötelez, hogy a véleménykülönbségek ellenére megtaláljuk az egységes cselekvés lehetőségeit”.
Április 8. Tom Lantos, a magyar származású amerikai képviselő, találkozik a Markó Béla vezette RMDSZ küldöttséggel. Lantos kitér az önálló Kolozsvári magyar nyelvű Bolyai Egyetem visszaállításának szükségességére. Kijelenti, támogatja Románia integrációs törekvéseit, de ennek elengedhetetlen feltétele egy megfelelő kisebbségpolitika.
Április 13. Baróton ülésezik a Székelyföldi Egyeztető Tanács ülésére. Megvitatja a székelyföldi területi autonómia statútumának tervezetét, amely a Székelyföld sajátos identitásának megőrzését szolgálná.
Május 5. A kolozsvári törvényszéken hivatalosan bejegyzik az Iskola Alapítványt.
Május 23. Az RMDSZ támogatja, az Egyesült Államok által Románia számára megítélendő legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadását, amelynek azonban a megszabott kritériumok tényleges teljesítésén kell alapulnia, beleértve az emberi jogok és a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását.
Május 29. Markó Béla szövetségi elnök felhívásban fordul a választópolgárokhoz. Hangsúlyozza, hogy a július 2-i választásokon összefogva, továbbra is a tulipán jele alatt érhető el eredmény.
Június 5. Markó Béla szövetségi elnök Kolozsváron tartott sajtóértekezletén elmondja, hogy az RMDSZ országos eredményei felülmúlták az 1992-es szintet.
Június 10. Takács Csaba ügyvezető elnök és Demeter János kampányigazgató közleményben köszöni meg mindazoknak akik, felelősséget érezve a romániai magyarság és az ország sorsa iránt, szavazatukkal biztosították az RMDSZ, a romániai magyarság hatékony jelenlétét a helyi közigazgatásban. Felkérik a romániai magyar közösség tagjait, hogy a második fordulóban segítsék győzelemre a szövetség jelöltjeit. A helyhatósági választások első fordulójának a Központi Választási iroda által hivatalosan közzétett végleges eredményei szerint a megválasztott polgármestereket tekintve az RMDSZ (139 polgármesterrel) az igen rangos országos második helyen végzett.
Június 20. Az ÜE ülése utáni sajtótájékoztatón Markó Béla kiemeli az abszenteizmust, mind a magyar, mind a román választópolgárok körében.
Június 25. Frunda György szenátor felszólal az ET Parlamenti Közgyűlésének plénuma előtt. Kiemeli a felállítandó Nemzeti Kisebbségi Tanácsadó Bizottság szükségességét. Reményét fejezi ki, hogy az 1201-es Ajánlás 11. szakaszának Velencei Bizottság általi értelmezése megkönnyíti a román kormány számára az Ajánlás elfogadását mivel, az értelmezés után világossá válik, hogy a nemzeti kisebbségek által igényelt területi, helyi autonómia, illetve különleges státus csupán önazonosságuk biztosítását szolgáló eszköznek tekinthető.
Július 2. Kolozsváron ülésezik a SZET. Időszerű politikai kérdésekben foglal állást. Javasolja, hogy az RMDSZ állítson saját elnökjelöltet az őszi országos választásokon.
Július 4–5. A Miniszterelnöki Hivatal és a HTMH szervezésében a Magyarország és a határon túli magyarság című rendezvényen egy közös nyilatkozatot fogadnak el, melyben megerősítik: támogatják a Magyarországgal szomszédos államoknak a NATO-hoz és az Európai Unióhoz történő csatlakozását; a magyarországi parlamenti pártok vállalják, hogy a törvényalkotó tevékenységük során konzultálnak a határon túli magyar szervezetekkel a közösségeket érintő kérdésekben; a jobb együttműködés érdekében a résztvevők szükségesnek tartják a folyamatos információáramlást, konzultációt és egyeztetést. Elhatározzák, hogy megvizsgálják a konzultáció intézményesítésének lehetséges formáit.
Július 13–14. Kolozsváron ülésezik az SZKT. Többségi döntéssel elhatározzák, hogy Frunda György az RMDSZ jelöltje az államfői tisztségért vívandó küzdelemben. Az SZKT szabályozza a parlamenti választások jelöltállítását. Nyilatkozatot fogad el Románia Európai Unióhoz való csatlakozásának tárgyában. A testület elfogadja az Országos kampánystáb létrehozásáról szóló határozatot, és kampányigazgatónak Takács Csaba ügyvezető elnököt választja.
Augusztus 3. Több mint 15.000 résztvevő jelenlétében Nagyváradon megkezdődik a III. Magyar Református Világtalálkozó.
Augusztus 27. A romániai történelmi magyar egyházak elöljárói a román-magyar alapszerződéssel kapcsolatos állásfoglalásukban kijelentik: „az olyan megállapodás, amely nem szavatolja teljes mértékben alapvető jogainkat, hosszú távon nem szolgálhatja a megbékélést és a demokrácia megszilárdulását”.
Szeptember 6. A SZET és az SZKT Marosvásárhelyen tartott együttes ülésén a fő napirendi pont a román-magyar alapszerződés kérdése. A két testület állásfoglalást tesz közzé, melyben leszögezi: az alapszerződés jelenlegi formájában a neki tulajdonított szerepet csak részlegesen tudja betölteni.
Szeptember 16. Temesváron aláírják a román-magyar alapszerződést. A szenátus ülésén Markó Béla politikai nyilatkozatban szögezi le: az RMDSZ nem tartja kielégítőnek a szándéknyilatkozatok szintjén megrekedt alapszerződés kisebbségekkel kapcsolatos kitételeit.
Szeptember 17. Az RMDSZ államelnökjelöltje, Frunda György hivatalosan bejegyezteti a Központi Választási Irodánál jelölését az államelnöki tisztségre és leteszi a jelölését támogató több mint 141.000 aláírást tartalmazó dossziékat. A Kormány leállítja a szeptember 9-i Hivatalos Közlönyben közölt határozata értelmében kiutalt támogatás folyósítását az RMDSZ részére.
Október 1. Frunda György államelnökjelölt nemzeti kisebbségi szervezetek vezetőivel találkozik. Bemutatja választási programjának fő irányvonalait. Kifejti, hogy konstruktív retorikával hatni akar a többségi román választópolgárokra, annak érdekében, hogy a demokratikus pártok győztesen kerüljenek ki a választási küzdelemből.
Október 10. Az Országos Audiovizuális Tanács válaszol az RMDSZ folyamodványára a Román Televízió diszkriminatív eljárásának ügyében, amellyel megtagadja az RMDSZ egyes, részben magyar hanggal, de román feliratozással készült választási klippjeinek sugárzását. Az RMDSZ álláspontjának megfelelő rendelkezést az OAT írásban közli a Román Televíziós Társasággal.
Október 30. Markó Béla szövetségi elnök felhívásban kéri fel a választópolgárokat, hogy november 3–án szavazzanak a tulipánra, az RMDSZ választási jelére.
Október 31. A Román Televízió szervezésében a kampánycsend beállta előtt ér véget a 16 elnökjelölt „tévévitája”. Frunda György zárószavát az ország első magyar nemzetiségű elnökjelöltjeként az összes választóhoz intézi. Hangsúlyozza az RMDSZ által kínált alternatíva kiemelheti az országot a gazdasági, politikai, szociális és emberjogi válsághelyzetből.
November 7. Az összesített eredmények alapján az RMDSZ minden tekintetben az ország negyedik politikai erejeként került ki a választási küzdelmekből. 25 képviselői és 11 szenátori mandátumot szerez. Bár a mandátumok számában nem mutatkozik meg, országos viszonylatban az RMDSZ-re többen szavaznak, mint 1992-ben. Az RMDSZ államelnökjelöltjére, Frunda Györgyre leadott szavazatok száma: 761.007 (6,02%). A szenátorjelöltjekre leadott érvényes szavazatok száma: 836.705 (6,81%), míg a képviselőjelöltjekre 812.206-en (6,64) voksolnak.
November 8. Az RMDSZ Operatív Tanácsa közleményben szólítja fel a szavazópolgárokat, hogy a november 17-i második fordulóban szavazzanak a demokratikus ellenzék közös jelöltjére.
November 10. A Központi Választási Iroda végleges választási eredményeiből kitűnik, hogy 15 nemzeti kisebbségi szervezet jut képviselőházi mandátumhoz.
November 13. Markó Béla RMDSZ-elnök és Takács Csaba kampányigazgató felhívásban jelentik ki, hogy a november 3-i választások fordulópontot jelentenek Románia állampolgárainak életében. Kérik a lakosságot, hogy a november 17-én szavazzon a demokratikus ellenzék közösen támogatott jelöltjére, Emil Constantinescura.
November 19. A Központi Választási Iroda által közzétett végleges adatok szerint a demokratikus erők közös jelöltje, Emil Constantinescu, a szavazatok 54,41%-át szerzi meg, a volt elnök 45,59%-val szemben. A mintegy 10%-os különbséghez jelentős mértékben az RMDSZ szavazótábora járult hozzá.
November 28. Rendkívüli SZKT-ülés Bukarestben. Napirenden a koalíciós tárgyalások eredményeinek bemutatása és megvitatása. Elhangzik, hogy a kormányzati szerep- és felelősségvállalással a szövetségnek érvényesítenie kell a programjában megfogalmazott célkitűzéseket, mind a román társadalom általános demokratizálására, mind pedig a kisebbségi kérdés megoldására vonatkozóan. Az SZKT elvi jóváhagyást ad a koalíciós tárgyalások folytatására és a kormányzatban való részvételre.
December 6. A Cotroceni-i palotában Románia elnöke, Emil Constantinescu jelenlétében sor kerül az új kormánykoalíciót alkotó erők kormányzati és parlamenti megállapodásának aláírására. Az Egyezmény megfogalmazza, hogy mind az új kormányzat politikai támogatottsága, mind az etnikumok közti együttélés új modelljének kifejlesztése végett kívánatos az RMDSZ részvétele a kormányzásban.
Kücsük és Szeklermen arra kíváncsiak, melyik az öt legnagyobb filmélményem?
Egész délután ezen gondolkodtam ráérő perceimben. Az utóbbi időben mi volt egyáltalán filmélmény, kérdeztem magamtól, de egy sem jutott eszembe. (Készülök, persze, az Avatar megnézésére, de csak úgy, mint a skót asszony, hogy "ez már hangos".)
Nem tudom, van-e kedvenc filmem. Ha a Stalker az (márpedig anno nagyon megfogott), akkor miért nem nézem újra? Ha egy filmet többször meg tudok nézni (pl. Csillagok háborúja), az kedvencnek számít?
És ezt most nem is fogom eldönteni. Inkább arról számolnék be, hogy felfedeztem a sorozatokat. Mégpedig a krimiket.
Van, ugye, a TV2-n az ún. "Krimihétfő" - NCIS, Gyilkos számok, Különleges ügyosztály. Nos, a hétfő este emiatt majdhogynem szent, még csak a BL-mérkőzésekre szoktam ennyire rákészülni, hogy visszafelé alszom a napokat.
Ráadásul az egész évvégén (bizony, bizony, még szilveszter éjszakáján is) ezeket vadásztam, az AXN csatornán mindenféle helyszínelők oldották meg az ügyeket, Gyilkos elmék titkait keresgélte a profilozócsapat stb.
Baromira tudom élvezni. Pedig - hacsak a forgatókönyvírók el nem rontják - eléggé előrelátható a végkifejlet.
Tudja a fene, öregszem talán. A keresztrejtvényekig még nem jutottam (ahogy az alkoholmentes sörtől sem léptem tovább a guminőig, kacc, hányszor elmondják ezt a poént társaságban, kedélyesen vigyorogva rám).
És még egy dolog: rájöttem, hogy szeretem a reklámidőt. Nem a reklámokat, hanem azt az időt, ami alatt az ember ki tud menni a konyhába, tankolni.
Előre jelezném: az alábbiakban egy hosszú és kevésbé érdekfeszítő poszt következik, de ha már ergé redaktor úr kedvéért végigrágtam a román kormányprogramot, megfutom a magamét.
Alapkérdésünk: mit keresnek magyarok (vagyis RMDSZ-tisztségviselők) Románia kormányában, hogy kerültek oda, és ha már ott virítanak, mit tehetnek.
Maga a szituáció nem új: 1996 óta az RMDSZ vagy kormányon van, vagy kívülről (ellenzékből) támogatja a mindenkori hatalmat, mondván, csak így lehet bármit is elérni. Legújabb kori történelmében igazán ellenzékbe szűk egy évre kényszerült, miután a 2008-as kormányalakítási tárgyalások során a Szociáldemokrata Párt (PSD) kivágta őket, mint a taknyot. Ebbe a szűk egy évbe sok minden belefért: miután a két nagy kormánypárt (szoci + demokrata-liberális [PD-L]) lazán összegereblyézett kétharmadot a törvényhozásból, az RMDSZ-nek ellenzékben a Nemzeti Liberális Párttal (PNL) karöltve nem sok mozgástere maradt: aláírhatták a jelenléti naplót a parlamentben, és legföljebb megbukott bizalmatlansági indítványokkal kerülhettek be a hírekbe.
Illetve szívtunk, mint a torkosborz: nagygyűlések sorozatával tiltakoztunk az ellen, hogy a hatalom csuklóból eltávolította majd' az összes magyar (vagy: RMDSZ-es) kormányzati és állami vezetőt, már Markó is etnikai tisztogatásról beszélt. Mindeközben megszületett a Magyar Összefogás elnevezésű politikai projekt, melynek két fő aktora Tőkés László és Markó Béla – kézfogásuk kiverte a biztosítékot mind a szélsőjobbnál, mind pedig az ún. nemzeti-polgári táborban (Szász Cotroceni Jenő kézivezérlésével a Magyar Polgári Párt és a Székely Nemzeti Tanács keresztbefeküdt, de még Lukács Csaba is bemozdult a Magyar Nemzetben, hogy levelező tagozaton gyorstalpalót kelljen tartanunk az anyaországiaknak).
A Magyar Összefogás eredményeként összeadódtak Tőkés László 2007-ben függetlenként szerzett szavazatai az RMDSZ szavazataival, és közel kilenc százalékos sikerrel 2009-ben három EP-képviselőt küldtünk Brüsszelbe (más megfogalmazásban: sikerült megtartani a három helyet. Megint más értékelésben: nem sikerült négy képviselőt küldeni, csak hármat.).
És hogy ne érhessen az elfogultság vádja, az RMDSZ akkori helyzetértékelését csak tiszta forrásból idézzük, a szövetségi elnök tolla hegyén fakadt az alábbi gondolatfutam: „nem politikai paktumok kellenek, ilyent is lehet kötni ugyan alkalomadtán, hanem etnikai megegyezésre van szükség, egy olyan participatív elv érvényesítésére, ami természetessé tenné, hogy a magyaroknak mindig ott kell lenniük a központi kormányzati intézményekben. Hogy ez nem »szép«, nem eléggé »demokratikus«? Lehet. Csakhogy egy számbelileg kisebbségben lévő közösségnek hiába prédikálunk a többségi elv nagyszerűségéről, mert a törvényeket Romániában is több mint ötven százalékkal lehet elfogadni, nem pedig hét százalékkal. [...] Három elvet ajánlok megfontolásra azoknak, akik netán elfelejtették, hogy a spanyolviasz már fel van találva: 1) A kisebbségek képviselőinek arányos jelenléte a központi és helyi állami intézményekben. (Nem kell olyan nagyon félni a dél-tiroli, nem igazán uniós, nem igazán »versenyszellemű« megoldásoktól.) 2) A központi hatáskörök erőteljes decentralizációja, különösen a nemzeti identitás szempontjából fontos területeken (oktatás, művelődés, régiófejlesztés stb.). 3) Végül pedig: az autonómia különböző formái. [...] Ellenzékben az RMDSZ felelőssége éppen ez lesz: nem politikai pártként, hanem érdekképviseleti-érdekvédelmi szervezetként lépni fel, a politikai szövetségek révén elért eredményeket megtartani és egy majdani magyar-román paktumba beépíteni. Olyan autonómiákat kialakítani, amelyekben »az autó is magyar, a kormány is magyar«, de amelyek a »román autókkal« egy úton (lehetőleg autópályán!) haladnak, ugyanabba az irányba.”
Ezt nevezték etnikai paktumnak, da.
Nos, Markó időközben lépett egyet a szövetség belső sakktábláján, előrenyomta a Kelemen Hunor nevű tisztet, mintegy előkészítendő a 2011-es trónutódlást (erről már írtam itt, nem mennék belé mélyebben), államelnök-jelöltté szavaztatta, persze, anélkül, hogy erről bárkivel konzultált volna az összefogás jegyében. Belső ügy, mondták, és ők lepődtek meg a legjobban, amikor kiderült, hogy a választók ezt el is hitték nekik – legalábbis Kelemen Hunor választási szereplése ezt mutatja, a kintiek nem szaladtak rá szavazni.
Őszre egy másfajta összefogás kezdett körvonalazódni, a „mindenki Băsescu ellen” jelmondatú politikai összebútorozás, amikor is a farkas együtt hált a báránnyal, az oroszlán pediglen füvet evett: a szocik kipenderültek a kormányból, amit összparlamenti szeretetben aztán jól meg is buktattak, és kitalálták az ún. Johannis-projektet, párban repültek a mi négereink – de a végén, amint ezt is megírtam, a fagyi visszanyalt, Băsescu csak megnyerte az elnökválasztást.
Markó időközben lépett egyet, de most hátra: miután az exit-pollok ismeretében rögvest Iliescu után gratulált a kis vörös kakas Geoanának, másnap nyelt vagy kettőt, mert kiderült, a Johannis-projekttel szemben a Băsescu-projekt valóban sikeres, natehát az RMDSZ-vezérkar jobbra sasszézott, és Béla a néppárti atyafiság jegyében gyorsan fejet is hajtott a demokraták és az újraválasztott államfő előtt.
Aki újévi üzenetében kétséget sem hagyott afelől, hogy továbbra is a nyúl viszi majd a puskát, hogy egy másik közkeletű képpel érzékeltessük a lényeget: az államfő, miközben boldog új évet kívánt, többször is kitért az általa kikényszerített, a kisebb és egykamarás parlamentről szóló érvényes népszavazásra. Az állam modernizációja címszó alatt lesz még sírás, rívás, fogaknak csikorgatása, a választókerületek újrarajzolása könnyen eredményezheti a magyar parlamenti képviselet lényeges meggyengülését, és ezt talán az érdemi decentralizáció ellensúlyozhatja valamennyire; ám ha nem fog zárni a magyar közösség, akkor könnyen, hm, szopóágra kerülhetünk, mert a látszattal ellentétben jelen pillanatban az RMDSZ érdekérvényesítő képessége erősen tart a nullához.
A jelenleg ellenzékben lévő liberálisok ellenállása gyöngül, elképzelhető, hogy beáldozzák a mostani lídert, Crin Antonescut és kormányra mennek (a megyei szervezetek részéről nagy a nyomás); a szociáldemokraták vezéráldozattal veszítettek, Geoană nagyot bukott, csak az a kérdés, mikor teszik félre az útból. Jellemző: az egyszer már megbuktatott, majd reciklált kormányfővel felálló új demokrata+rmdsz-es+függetlenek és más kisebbségiekből alakult kormányt 276 szavazattal 135 ellenében szavazta meg a parlament; a PD-L, RMDSZ, kisebbségek és függetlenek összesen csupán 241 vokssal rendelkeznek, tehát tudni lehet, hogy a liberálisok és a szociáldemokraták közül többen átszavaztak. Csak a politikai migrációval megerősödhet a PD-L, de ha még a liberálisok is betáncolnak (és udvarolnak nekik), akkor az RMDSZ egészen egyszerűen fölöslegessé válik.
Maradhat bokréta a kalapon, ha épp jókedvében van Băsescu, és úgy ítéli meg, hogy külpolitikai fügefalevélként megteszik; talán hagynak nekik néhány vigaszági minisztériumot, államtitkárral, és néhány prefektusi, igazgatói helyet. Ami esetleg elég lehet arra, hogy a 2012-es választásokon az RMDSZ-vallásúakat még mozgósítsa, de nem aludnék nyugodtan a helyükben. Mert a román nagypolitika jóindulatára stratégiát építeni nem életbiztosítás.
Márpedig a mostani kormányprogram nem tartalmazza a hőn óhajtott etnikai paktumot, és ha a demokratáknak választaniuk kell, mondjuk, Daniel ortodox patriarcha óhaja és a kormánypartner között, akkor az előbbit választják.
Nézzük a tényeket: Kelemen Hunor személyében először kapta magyar a kulturális minisztériumot, hozsanna. Erről csak annyit kell tudni, hogy 1. a kulturális minisztérium a román politikum számára legföljebb a második vonalas külpolitikai intézet, exportáljuk a kultúrát, hadd nyugodjon meg a világ, itten civilizáció foly; 2. eleddig a kulturális minisztérium alá tartoztak az egyházak is, és ez volt a tényleges ereje (nem mindegy, hány ortodox templom építését határozzuk el, ugyi). Daniel patriarcha köhentett egyet (informálisan), és rögvest kivették a vallásügyi vonalat Kelemen hatásköréből, a partiarcha embere, Adrian Lemeni a miniszterelnök közvetlen alárendeltjeként osztogatja majd a zsét minden elismert felekezetnek. Kelemen a kulturális örökség védelmében ügyködhet meglehetős buzgalommal, a kérdés csak az, hogy sikerül-e neki például az erdélyi műemléképületek esetében felülírni az eddig alkalmazott szorzókat.
További két minisztérium élére került RMDSZ-es: az egészségügyet Cseke Attila, a környezetvédelmet Borbély László fogja igazgatni. Az előbbit máris saját halottjának tekintheti a bihari RMDSZ (onnan erőltették be): bár a leginkább refomra szoruló szakágazatról volna szó, eddig még senkinek sem sikerült érdemben változtatnia – és épp ezért a román egészségügyi ellátórendszer valahol a magma közelében fúrja magát lejjebb, egyre lejjebb.Taszajcsa lefelé a gyógyszermaffia, illetve a tágabb egészségügyi lobbi, és Cseke, hogy is fogalmazzak, nem az a gyémánthegyű mélyfúró.
Borbély Lászlónak sem lesz könnyű dolga, vagy lenyeli a verespataki bányaprojektet (amit Adriean Videanu, a jelenlegi gazdasági miniszter nagyon pártol), vagy pedig összefejelnek a demokratákkal (és vajh ki az erősebb kutya). A ciántechnológiával aranyat termelő bányaprojekt egyébként a Legfelsőbb Védelmi Tanács elé került, az fog dönteni – és ennek elnöke Traian Băsescu. A kormányprogramban egy mukk sincs erről, általános környezetvédelmi elveken túl nem szigorítanak be. (Ellenben tételesen is kiemelik a Duna-delta rehabilitációját, amelyre valóban érdemes lenne rágyúrni.)
Habnak a tortán ott van Markó Béla miniszterelnök-helyettesi pozíciója, e szerepkörében az oktatási, művelődési és kisebbségvédelmi területet fogja felügyelni. Még mielőtt felcsillanna a szemünk: egyszer már ugyanebben a pozícióban ugyanezen területeket felügyelte (illetve akkor kisebbségek helyett az integrációs ügyeket vállalta be), és az ő nevéhez egyértelműen köthető megvalósítások közül az égadta világon semmi nem jut eszembe. Ettől még lehetnek, csak előfordulhat, hogy nagylelkűen az RMDSZ számlájára írta azokat, náluk ez a szokás, ha például magyar közpénzből megvalósítanak valamit, akkor azt is az RMDSZ számlájához csapják, ez egy ilyen műfaj.
Markó anno le is mondott a posztról (miután 2007-ben szembemeneteltek Băsescuval, és tettek egy sikertelen leváltási kísérletet), mondván, építeni kell a pártot, hiszen izé. Vesztettünk. Ja.
Továbbá jelenleg kinéz még öt prefektusi és tíz alprefektusi tisztség, majd bővülő számarányban visszakerülhetnek a hithű RMDSZ-es funkcionáriusok a különböző igazgatóságokra, nagy a család.
Összegezve: az RMDSZ valóban ott van a román kormányban – a futottak még kategóriában. Sem zsarolási pozícióban, sem a mérleg nyelve szerepkörben nem tetszeleghet. Ha visszaépíti a klientúráját (aminek elég nagy az esélye), akkor pláne kiszolgáltatottá válik, hiszen egyetlen karlendítéssel elküldhetik őket megint balra, azt pedig sem az RMDSZ-sorkatonák, sem pedig holdudvaruk nem köszöni meg.
Így ellenben az a kérdés, hogy ennek mi lesz az ára. A kormányprogram kisebbségi fejezetét (magyarul egy cikknyi kivonat itt) alighanem valamely európai dokumentumösszesből copy-pastelték össze, azokban szokás így elkenni a problémát a kulturális sokszínűség égisze alatt; néhol konkretizáltak egy-két ügyet, de hogy nem Kelemen Hunor államfői programjának aktualizált változata, az szent.
Továbbra sem esik szó a kollektív jogokról, a kulturális autonómiáról (a területiről naná, hogy nem), a bővítik fogalma sem egyenértékű az önállóval (lásd állami magyar egyetem, vagy horribile dictu autonóm oktatási rendszer) stb. A legviccesebb ebben a dokumentumban a kisebbségi törvény emlegetése, hiszen egyszer már épp a demokraták tartottak be – ígéretükkel ellentétben – a törvény elfogadásának. És most azt olvashatjuk: a kormány továbbra is támogatni fogja a romániai nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvénytervezet elfogadását. Még egy ilyen támogatás...
Nem ezt a lovat akartuk.
Csak hogy képben legyünk: eleddig is voltak jogaink. A nyelvijogok.ro (innen is tisztelet a szerkesztőknek) egy pdf-dokumentumba összeszedte nyelvi jogainkat. Törvények garantálják azokat – és ezeket a törvényeket nem tartják be (szankcionálásra pedig nincs mód és eszköz; ha nem hiszitek, menjetek el egyszer, mondjuk, Marosvásárhelyre, Markó és Borbély jelenlegi városába, nézzetek román csudát).
És bár az államfő szerint a világválság elrepült Románia fölött, mint egy nikkel szamovár, épphogy megérintett, vár ránk a szakszervezetek tavasza, jópárezer közalkalmazottat rúgnak majd ki, az IMF-hitelt nem ingyér' adták. Továbbá kinéz még egy alkotmánymódosítás, választókerületek újrarajzolása, a régiók kijelölése stb.
Mindez egy egyre szétfejlődőbb magyar politikummal, olyan kiszolgáltatott érdekvédelmi szervezettel, amely alól kimentek a választók (legutóbb a magyar választók több mint fele el sem ment szavazni, a maradék negyven százaléknyi magyar több mint fele pártdirektívával ellentétesen szavazott).
Ahogy az egyik ismerősöm fogalmazott: a rongyosra kúrt segget talán nem kéne rázni.
Újra kellene gondolni ezt az egészet, amíg nem késő. Mert másfélmilliónyi ember hatalmas erő, országnyi nép – amíg ezt el tudjuk hinni magunkról. De ha önrendelkezés alatt a bármikor visszavonható tisztségek megszerzését értjük, akkor fogadjuk az infrastrukturális beruházásokat is azoknak, amik: hosszútávú befektetésnek a többségi nemzet részéről.
Ma megkaptam postán a Transzírványok szerzői tiszteletpéldányait (M!, a példányaid nálam vannak, híjjá' a szolgálati telefonomon, ha köllenek), gyorsan ki is olvastam.
Garat nagyon hiányzik belőle és Edo. Kövi Sára rajzolhatott volna belé egy-két balettkát.
Temesváron december 16-án újrajátszották a forradalmat. A Temesvár Társaság szervezésében összegyűlt egy maroknyi régi rendszerváltó, és megidézték a húsz évvel ezelőtti eseményeket. Húsz éve a Tőkés László kilakoltatása ellen tiltakozó református hívekhez ezen a napon csatlakoztak nagyobb számban más nemzetiségűek, többnyire románok. Megállították a villamosokat, az arról leszálló utasok is odaálltak tüntetni. Képeink a helyszínen készültek, itt épp a református parókia - Tőkés László egykori szolgálati helye - előtt a régi hévvel utálják a kommunistákat, Ceauşescu neve mellett elhangzik Iliescué is, ellopta a forradalmat, kiabálják.
Én pedig egy eldugott temesvári szállodában szerkesztői felkérésre históriázok saját emlékeim alapján. Nekünk is volt forradalmunk, igaz, nem 16-án, később.
Tizenhárom éves voltam, a magam 140 centijével kész férfi, némiképp egyszerű világképpel: olvasni jó dolog, focizni dettó, a lányok meg olyan furák. Sorba állni viszont nem jó dolog, a román rendőrt nem értem, de jót nem akarhat, a vizuális kultúrám megrontása a vasárnap délelőtti román nyelvű gyermekadásra korlátozódott, mert hétközben (és akkor még szombat is hétköznap volt) az egyetlen fogható román állami adón napi egy órán át Ceauşescut a bánat se nézte. Más adót Közép-Erdélyben, Székelyföldön a legjobb műszerész sem tudott kiimádkozni, nézték a székelyek a hegyeket, már aki, az öregebbje azt se, mindig is ott voltak, hát minek bámulni ki a fejünkből.
Az akkori forradalmár megállítja az akkori villamost. Két évtizede még nem volt nemzeti színű karszalagja.
Az én forradalmam Székelyföldön részegen kezdődött. Dülöngélt a forradalom a központban, az Alimentara előtt, vége van, sírta, imbolygó legényest járt a Néptanács előtti állványokról leszakított, a Román Kommunista Pártot és annak főtitkárát dicsőitő vásznon, az ingázó munkásokat szállító buszok óvatosan kerülgették, nem hittek neki, aki délelőtt részeg, nehezen hitelesíti a rendszerváltást.
Viszont egy rendőr sem jött ki a Milíciáról, hogy lepofozza a forradalmat magakészítette vörös szőnyegéről, és ez már gyanússá vált. Mindenesetre hazaszaladtam az egylejes nájlonpungába gyömöszkölt kenyéradaggal, füttyentettem a barátomnak, jere, me' izé, valami balhé van a központban, mentünk.
Traian Orban, a Forradalom Emlékezete Egyesületének elnöke - a leghitelesebb temesvári hősök egyike.
A Szabad Európa is bemondta, hogy Temesváron megdöntötték a kommunizmust, ezzel fogadtak a központban, izgatott emberek Tőkést (f)éltették, na,ezt es a magyarok csinálták, a zenetanár átvette a forradalom vezetését, és első intézkedésként bezáratta a kocsmákat.
Nem vált túl népszerűvé.
Őrizzük meg a nyugalmunkat, mondta egy másik tanár, de senki sem figyelt rájuk, aki épp nem a Néptanács ablakából hajigálta ki a Ceuşescu-összest, illetve nem a Hős Vezér portréját tiporta, az Csürkelábat kereste, a legfőbb szekust, kinézett neki jópár pofon (később megtudtuk, Csürkeláb már napokkal azelőtt megneszelte a bajt, és elhúzott).
Ha a szekust nem is találták, a valamelyik hátsó pinceablakon kimászó másik rendőrt csak észrevették. A kissé túlsúlyos elvtárs menekülőre fogta a dolgot, a mező felé spulnizott - mi meg utána. Én, meg a barátom, meg néhány mérgesebb fia a fődnek. A rendőr lihegve megállt, hátrafordult, és pisztolyával ránk lőtt.
Rám - is - lőtt az a barom a remegő kezével. Hát csak helyeselni tudtam, hogy a forradalom a földből kirángatott kerítéskaróval leterítette. Akkor értettem meg, mit jelent valakinek letörni a derekát. Ennek letörték. Utána félig agyonverték. Nem kéne gyerekre lőni, mondta a forradalom a jól végzett munka örömével.
Az egykori villamosvezető nyilatkozik a sajtónak.
A központban estére már állt a bál, hiába zárták be a kocsmákat, a huligánoknak rutinmunka volt feltörni a raktárakat, jókedvűen osztogatták a köményest, ivott a forradalom, beszédeket mondtak, de senki sem figyelt, egynéhány elvtársat megpofoztak. Minket begyűjtöttek a szüleink, mert egy forradalomkor sose lehessen tudni, egy lakásba zsúfolták a népes familia összes gyermekét. A nagyszobában néztük a tévét, a tévében is forradalom volt, váltásként Mihai Leu bokszolt egy filmben (?, erre emlékszem), anyáink apáinkért aggódtak, akik kimentek a város szélére, megvédeni a népet a terroristáktól. Valahonnan szereztek egy géppuskát, Csíkszereda és Székelyudvarhely között féluton ellenőrizték az áthaladó autókat, a mentőkből könyörtelenül kiszedték a betegeket, kipólyáltak mindenkit, oszt' ha elvtárs volt, akkor kapott néhány pofont, és mentőstől visszaküldték oda, ahonnan menekült.
Mozgó villamos-múzeum. Felirat: Ne lőjetek a népbe!
A rokonaim nagyszobájával szemközti blokkban rendőr lakott. Direktben nézhettük, hogy megkeseredett székelyek feldúlják a lakást, röpült ki az ablakon minden földi jó, a színes tévé után a forradalom még köpött is, ezt az én pénzemből vette, üvöltötte belé az éjszakába.
Néhány nappal később a rendőr fiainak síbakancsait árulták valakik, nem a forradalom, a forradalom rövid életű, a Hargita lábánál tél volt, kemény tél, méteres hóval, kellett volna az a síbakancs nagyon, de nem volt rá pénzünk.
"20 év telt el a kommunizmus megbuktatása óta, és azokért a forradalmi napokért megérte élni mindenkinek, hiszen azok a decemberi napok biztosítják most számunkra a demokráciát. Borbély László feltette ugyanakkor a kérdést, mit tettünk az elmúlt 20 év alatt, mit tettünk azért, hogy a forradalom ideáljai megvalósuljanak?"
Kissé megkavarodott az erdélyi magyar belpolitika az államfőválasztás második fordulója előtt.
Tény,
hogy egyik jelöltnek sincs az égadta világon semmilyen ajánlata a
magyar közösség felé, ez a buli most nem rólunk szól. Ráadásul mindkét
delikvens homlokán ott a vörös csillag, ántivilágot kér a nép,
hát azt kap – ha Băsescu nyer, akkor a Nép Hős Vezére veri szét a
parlamentet, ha a szocit nyomják át, akkor Iliescu & Co. kapja
vissza a hatalmat.
Mit tehet itt egy ló? – kérdezhetnénk a Sárkány és papucs c. örökzöld mesefilm pacijával szomorúan, hát, jelen pillanatban minimum négyfélét.
Időben legelébb Szász Jenő jelentkezett be, már az első forduló előtt befeküdt Băsescunak, aszonta, „Băsescu és az őt támogató Demokrata Liberális Párt (PD-L) a romániai magyarság »egyetlen reménysége«”. Kérdés, hogy mit szól ehhez a Magyar Polgári Párt (MPP) szavazótábora.
A
vasárnapi voksszámlálók még ki sem aludták magukat, amikor a
liberálisok – gyakorlatilag Băsescu ellenében – odaálltak a kommenisták
mellé, az RMDSZ is tüsténkedett, szépen odatartotta a seggét,
felsorakoztak a Geoanăt támogató liberálisok mögé (!, értitek: mi nem a
vörösöket, hanem a liberálisokat követjük), merthogy, így az érvelés, „a
liberális párt ismét Klaus Johannist javasolta miniszterelnöknek,
ugyanakkor a Szociáldemokrata Párt is kitartott korábbi, e kérdésben
kialakított álláspontja mellett, és hasonlóképpen Nagyszeben jelenlegi
polgármesterét bízná meg kormányalakítással”;
és ebben a kormányban, naná, ők is szerepet kérnének. (Hogy adnak-e
nekik, még kérdés, a „közvetett” támogatottjuk jelen pillanatban semmit sem ígér.)
Meg is kapták a magukét ezért Tőkés Lászlótól, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökétől, szerinte megint csak a pártlogika, a pártszempontok győzedelmeskedtek, oda az összefogás, „úgy
tűnik ugyanis, hogy eddig tartott az a konjunkturális szövetség,
amelyet az RMDSZ a túlélés kedvéért a maga érdekében tartott fontosnak
megkötni” – mondta a püspök, továbbá „számunkra
elfogadhatatlan, hogy Mircea Geoană melletti kiállásával az RMDSZ
szembemegy a magyar választók többségével és európai néppárti
irányultságával, semmi sem fontos számára, és csak azt tartja
fontosnak, hogy újból kormányra kerüljön”, és Aczél Endre elégedetten bólint, lám, ő a Népszabóban megmondta.
Tőkés egyébként még mindig egyezetésre szólítja fel a magyar
szervezeteket, de hadd előlegezzem meg a végeredményt: nem lesz ebből
közös sörözés.
Eddig a szokásos szereposztás, csakhogy tegnap a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) nyári kezdeményezését
fejlesztette tovább néhány jobb nevű civil: Ferenczes István költő
Csíkszeredából, Csinta Samu újságíró, és Kovács Szilamér geológus
Sepsiszentgyörgyről, Egyed Ákos történész, akadémikus Kolozsvárról,
Bakk Miklós politológus Kolozsvárról, Gazda József író, tanár
Kovásznáról, valamint az eredti ötletgazda, Izsák Balázs, a Székely
Nemzeti Tanács elnöke. Idézzünk bővebben a felhívásukból:
...élni
kívánunk állampolgári jogainkkal, a demokrácia nyújtotta választási
lehetőséggel, de nem fogadjuk el, hogy a jelöltek közötti választás –
most, a rendszerváltás huszadik évfordulóján, az államszerkezet
reformjának hangzatos meghirdetésekor – ismét nem nyújt alkalmat
Székelyföld státusának nyílt megvitatására.
Ezért
felkérünk minden székelyföldi szavazót, december 6-án éljen alkotmányos
szavazati jogával, de a szavazócédulán ne a két elnökjelölt
valamelyikére üsse pecsétjét, hanem jelölje meg harmadik
alternatívaként a mi választásunkat, az AUTONÓMIÁT !
Írjuk jelöltünkként az AUTONÓMIÁ-t is a szavazócédulára, és erre tegyük a szavazatunkat jelentő pecsétet !
Le is rajzolják, hogy a vizuális típusúak is értsék:
Honlapot
is készítettek a „véleménynyilvánítás ezen szabad módjának”
reklámozására, fel lehet iratkozni támogatónak (a poszt írásakor 26-an
bátorkodtak támogatni).
Romániában vasárnap népszavazással súlyosbított államelnök-választást tartanak.
A népszavazás kérdését gyorsan letudhatjuk, a regnáló államfő nyomta át
erőből, két kérdésben kell bölcsen döntenie a plebsznek: 1. akarunk-e
kevesebb honatyát, a jelenlegi 471 képviselő és szenátor helyett
legfeljebb 300-at; 2. szeretnénk-e, ha a jelenlegi kétkamarás parlament
helyett egykamarás parlament működne Romániában. Mivel Romániában (is)
a politikus definíciójának lényeges része, hogy lop, csal és hazudik
(és ezt nyugodtan leírhatjuk, mert nagy része funkcionálisan analfabéta
is), naná, hogy akarni fogjuk, mintha kevesebben nem tudnának éppen
ennyit lopni, csalni és hazudni. A kétkamarás vs. egykamarás problémája
egy picit meg fogja kavarni a lakosságot, ugyanis nem fogják érteni a
kérdést, errefelé nem a képviseleti demokrácia hatékonyságáról
vitatkoznak a buszon, trolin, szekéren, hanem azon, hogy a politikusok
lásd mint fent.
Ebbe a témakörbe a magyarok próbáltak értelmet csempészni, a felsőházat megtartanák, de más jogkörökkel,
„a felsőház amolyan régiók tanácsa kellene, hogy legyen”,
mondta Kelemen Hunor államfőjelölt, és ebből a románok csak a régió
fogalmát nem értették, mondjuk, az egységes, oszthatatlan, homogén
nemzetállam víziójában nehéz is jelentést tulajdonítani neki.
Megjegyzem, épp a napokban akarja a kormány az összes köztisztviselőt
nyolc nap fizetetlen szabadságra küldeni azért, hogy másfélmilliárd
eurót spóroljanak, kb. 1,2 millió közszolga húsz százalékkal kevesebb
fizut kap karácsonyra. Hát ezen a problémán a felsőházi titkárnők
lehetséges kigolyózása nem sokat fog javítani.
Amikor ezeket a sorokat pötyögöm, még nincs kampánycsend (a
huszonnégyórás elmélyülési időszak elvileg biztosított; ritkán látni
annyi kisimult arcú választópolgárt, mint ilyenkor szombatonként,
mindenkinek a homlokára van írva: végre békén hagynak); még nem zajlott
le az utolsó nagy tévévita az esélyesek között, már ha megszervezik
egyáltalán (az ezt megelőzőre a szoci jelölt behívta volna a két
szélsőjobbos kollégát is, emiatt mindenki kihátrált, és egyedül neki
sem volt gusztusa); és mivel csütörtök éjszaka van, még nem olvastam az
utolsó vezércikkeket.
Egyik komponens sem hiányzik: a
tévévitát, ugye, végig kellene nézni, márpedig a kampány alapján
megelőlegezhető, hogy intellektuális kihívásra (fogalmazzunk úgy:
programok ütköztetésére) várni dőreség lenne; nő nincs köztük, focizni
nem fognak. Egymást ekézik majd ezerrel, és ez románul sem valami nagy
élvezet. A vezércikkek ugyanez a műfaj, a negyedik hatalom román
verziójának nagyobb része kitartott hangon utálja Băsescut, ezért
valamelyik másikat szereti, a magyar publicisták közül azok vannak
kényelmetlenebb helyzetben, akik szeretik az RMDSZ-t, mert már megint
csak egymásnak tudják bizonygatni, hogy Kelemen Hunor a legjobb fej
mind közül, a mi négerünket a tévévitára még csak meg sem hívták,
ennyit erről.
A három – közvéleménykutatások szerint –
esélyes jelölt nevét a kötelességtudat iratja le velem, legyen közepe
is a posztnak: Traian Băsescu jelenlegi államfő (demokrata-liberális,
[PD-L]), Mircea Geoană (szociáldemokrata [PSD]) és Crin Antonescu
(liberális [PNL]). A felmérések azt is valószínűsítik, hogy egyikőjük
sem üti meg a bankot, így december 6-án Băsi és Geo, vagy Băsi és Crin
anyáznak kegyeinkért a második fordulóban, és ugyancsak a köz aktuális
véleménye alapján Băsi bármelyikőjüktől kikap.
Ezt azért
fenntartásokkal kell kezeljük, Traian Băsescut 2007-ben egyszer már
felfüggesztette a román parlament, akkor is ellene volt a sajtó nagyobb
része, és az akkori népszavazáson óriási arányban mellette voksoltak az állampolgárok.
Băsescut ellenfelei azzal mószerolják, hogy elnöki diktatúrát készít elő, hazavágva a parlamentet mint intézményt stb.
Csakhogy ezen demokráciabajnokok nemrég szembesülhettek egy másik
közvéleménykutatás eredményeivel, melyek szerint Románia lakosságának
kétharmada úgy véli, nem javult az életszínvonala a kommunizmus bukása
óta; továbbá a válaszadók közel egynegyede szívesen visszatérne a
Nicolae Ceauşescu egykori kommunista diktátor nevével fémjelzett
„aranykorba”; a megkérdezetteknek csak a 18 százaléka véli úgy, hogy
Románia gazdaságilag ma jobban áll, mint a kommunizmusban, 35 százalék
szerint pedig a rendszerváltás az ország kárára vált; és hogy tetézzük:
ma már a románok kétharmada megkegyelmezne a három nap alatt halálra
ítélt Nicolae és Elena Ceauşescu diktátor házaspárnak. A megkérdezettek
73 százaléka szerint ugyanis nem kellett volna kivégezni őket. És nem a
halálbüntetés elleni elvi kifogásuk mondatja ezt, de nem ám.
Mondjuk, a megkérdezettek problémáját hamar orvosolnám: ha egy hónapig
az összes kereskedelmi tévét letiltanánk, és a max napi egy órában
híradó gyanánt az egy szem közszolgálatin nézhetnénk, amint az
államelnök (bármelyik) üzemeket és a kollektív gazdaságokat látogat,
lenne itt megint forradalom. A parlamentért nemigen.
Zárásképp futtassuk meg, mit szólnak mindehhez a magyarok. Az RMDSZ-ben
2011-ben szintén elnökválasztás lesz, és úgy néz ki, reménykednek az
elemzők, hogy Markó Béla megunta vezérkedni, ezért utódlását
előkészítendő jelöltté tolta elő Kelemen Hunort. Emiatt az Erdélyi
Magyar Nemezeti Tanács (EMNT) egy darabig a jelölt programjától tette
függővé a támogatást, Tőkés morgott, hogy Markóék nem egyeztettek
velük, pedig összefogás, meg fórum, meg nemzetpolitika, a múlt héten
mindenesetre fogukat összeszorítva (és az RMDSZ-vezérkarnak bemosva)
mégiscsak Kelemen támogatására szólították fel
az erdélyi magyarokat, merthogy a programban benne van az állami
egyetem, a magyar regionális nyelvként való hivatalossá tétele és az
autonómia, na.
Az lehet, hümmög a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), de a jelölt hiteltelen, meg egyébként is, ne lépjünk magunktól az asszimiláció első lépcsőfokára,
inkább érvénytelenítsük többszörös pecsételéssel a szavazólapokat. Mély
sajnálatomra lemondtak az össznépi performanszról, nyáron még az volt
az ötlet, hogy pecsételés helyett írjunk nagy A betűt a szavazólapra, A
mint „anulat” (érvénytelen), A mint autonómia, plajbásszal a
fülük mögött sorjáztak volna a székelyek; így viszont soha nem tudjuk
meg, hogy protestált-e valaki, vagy választék híján egyszerűen
mindenkinek adott még egy esélyt. Netán csak simán belejött a
pecsételésbe, ilyen is van, kezébe kapja a bélyegzőt, oszt' nem tud
megállni.
A Magyar Polgári Párt (MPP) egy darabig szintén
lebegtetett, először az SZNT-vel repült párban, utána körbejárt a hír,
hogy feltételekkel támogatnák Kelement, de a háttérbiznisz nem jöhetett
össze, mert nemrégiben visszaléptek az SZNT mellé, ők is érvénytelenítenének.
Politikai pártként nekik a népszavazásról is van mondanivalójuk, kisebb
parlament igen, egykamarás nem, kétkamarás kell, de megváltoztatva a
hatásköröket stb. – kéz a szívre, ez már elég bonyolult üzenet ahhoz,
hogy az egyszerű választópolgár a vasárnapi ebéd előtt/után magas ívben
leszarja.
Ráadásul Szász Jenő még csavart egyet a dolgon
legutóbbi nyilatkozatában, a második fordulóban Băsescura kell
szavazni, mondta, szerinte Băsescu személye jelenti az „egyedüli reményt” a romániai magyar közösség számára.
Valaki szólhatna már a székelyudvarhelyi alpolgármester úrnak, hogy az
általa megálmodott szoborpark magyar történelmi személyiségei, no meg a
Vándor Székely és Csaba királyfi között igen hülyén fog kinézni Băsescu
büsztje.
"Ebben a kampányban én vagyok az arc, de ti vagytok a szív és a lélek. Én vagyok a hang, de ti vagytok az üzenet" – mondta Kelemen Hunor tegnap Csíkszeredában.
Tegnap hírül adták: Herta Müller kapja az idei irodalmi Nobel-díjat. Amit tudni kell róla, azt a Literán megtaláljátok, amiről most szó esik, az remélhetőleg a hétvégéig még fontos lesz.
Herta Müller Nobel-díja roppant kényelmetlen a román hatalomnak és értelmiségnek.
Ahogy az egyik román hírportál csütörtöki körkérdésének summázatában írja Costi Rogozanu: reméli, hogy reggelre nem utálják meg a díjazottat.
Most
már az egész világ tudja: Herta Müller bánsági sváb, aki tizenötévesen
tanult meg románul egy temesvári traktorgyárban, és aki a Szekuritáté
zaklatása miatt emigrált 1987-ben Németországba. Német íróként kapta a
díjat (1999-ben és 2008-ban már jelölte Németország) – indulásból
méricskélni kell, mennyire román.
[Mellékszál:
a kommentelők egy része nyammog apja bűnein (az SS-ben szolgált). Ha
nagyon elbarmolt párhuzamot vonnánk, akkor a zsidózásnak – mint
jelenségnek – a román kultúrában a fasisztázás az ellenkező előjelű
megfelelője: Eliade, Ionsecu és Cioran is problémás alakok, anno a
kolozsvári egyetemen a román filozófiát tanító román költőnő magas
fordulatszámon fasisztázott, a csoporttársnemzetteim sziszegtek.]
Herta
Müllerrel két nagy baj van: az egyik, hogy nem felejt. És nem elégszik
meg az emlékeivel (pedig Nobel-díjjá írta őket), hanem arra is
kíváncsi, amit a román titkosszolgálat róla összegyűjtött – azt viszont
nem adják oda neki. Az ún. Szekus-dossziékról van szó, harmincannyi
oldallal kiszúrták a szemét, nem csoda, ha dühös (életrajzi adalék: „más
romániai német írókkal megalapította az Aktionsgruppe Banat nevű
szervezetet, amely azonnal szálka lett a Ceauşescu-diktatúra szemében.
Müller egy ideig fordítóként dolgozott, de mivel nem működött együtt a
román titkosszolgálattal, elbocsátották. Első két kötete Romániában
csak cenzúrázott verzióban láthatott napvilágot.”) – hát ne mondják neki, hogy csak ennyi van: „... meg akarom magyarázni az életem. Miután egyszer már ellopták, most is ellopják” – nyilatkozta nem is olyan rég. Marius Oprea,
a romániai Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet igazgatója is ezt az
állhatatosságot emeli ki a díj kapcsán, az irodalom bátorság is,
mondja, ennek szimbóluma Herta Müller.
Herta Müller tényleg
nem szívbajos, amikor a Román Kulturális Intézet 2008-ban Berlinbe
küldött két volt besúgót a Nyári Akadémia előadóiként (egyikük az a
Sorin Antohi volt, aki a CEU-n is tündökölt egy darabig, jogosulatlanul használt tudományos fokozattal etc.), akkor a Frankfurter Rundscahauban írt nyílt levelet az intézet igazgatójának, Horia Roman Patapievicinek (románul a sztori itt),
amelyben tiltakozik a besúgók ellen. És a múlttal való szembenézésnek
ez a könyörtelen őszintesége hajtotta akkor is, amikor a Die Zeit
2009-es júliusi számában közölt cikket, és ebben többek között arról
írt, hogy a Szekuritáté nem szűnt meg, csak átnevezték – ha bevallottan
negyven százalékát átvették az állománynak, mennyi lehet a valós arány
(a többieket meg nyugdíjba küldték háromszoros nyugdíjakkal).
Azért sem szerették meg túlságosan, mert ilyeneket mondott bele az arcunkba: „Hogyha
nem mentem volna el, nem bírtam volna ki Romániában. Csak hogyha a
romániai valósággal való mindennapi érintkezést veszem számba, rájövök,
hogy még egyszer megbolondulnék, ha a mai Romániában kellene élnem. Az
összes fontos helyen ugyanazok az emberek ülnek, ugyanazzal a
mentalitással. Gyakorlatilag nem változott semmi.” [Hm, hogy jelezzem finoman: a fordítás nem az én munkám.]
Herta Müllerrel az a másik nagy baj, olvasom Ion Bogdan Lefter villámreakcióját,
hogy veszélyt jelent Románia Alkotmányának első, az egységes és
oszthatatlan nemzetállam tézisét kimondó cikkelyére. Nobel-díja olyan
nemzetközi visszhangot és párbeszédet generál, mondja, amelynek során
kiderül, hogy „Románia maga is pont olyan multietnikus állam, mint
az összes többi európai, illetve a világ többi országai, ami azt
jelenti, hogy Alkotmányunk 1. cikkelye álságos és önkényes, korlátolt
és nacionalista; hogy egy »nem-román« is válhat a románok és közös
soknemzetiségű, többnyelvű kultúránk képviselőjévé; és, megnézvén Herta
Müller prózájának a Bánság életéből vett román-sváb témáit, el kell
ismernünk, hogy a nemzeti kisebbségeket néha – gyakran? mindig? –
diszkriminálta a román nemzetiségű többség. Kényes témák, amelyek
megvitatása nem volt és nem lesz könnyű.”
Hát, ha ehhez
az kell, hogy Herta Müllert olvassunk, akkor indulok is a bótba.
Legutolsó hír, hogy Temesváron az egész készletet felvásárolták
csütörtök estére.
